Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)
A szlovenszkói festészet
32 államilag segélyzett művésztelepek és egyesületek mind életbevágóan fontos feltételt jelentettek a Szlovenszkón élő művészek számára is. Ehhez járult, hogy Budapesten lassan kialakult a meglehetősen éles művészeti kritika is. Az államfordulattal keletkező új helyzettel ez mind megszűnt. A kisebbségi, legfőképen a magyar művészek szellemi kapcsolataikat kezdetben még fenntartották a magyar és az összes eddigi külföldi központokkal. Páris, Berlin, München, Róma, Bruxelles a főbb szellemi állomások. A szellemi érintkezéstől később lassan elmaradt a kiállítási lehetőség és az anyagi alap. Külföldi kiállításokat a művész saját szakállára, anyagiak nélkül, alig rendezhet, a hivatalos rendezésben pedig részt nem vehetett, ha közülük mutatóba egy is bekerült a hivatalos külföldi rendezés meghívottjai közé, a művész jóakaratú próbálkozása mellőzéssel végződött. Elküldött, de ki nem állított képek, katalógusban meg nem említett nevek csöndes vádolói a lehetetlen akciónak. A szlovenszkóí magyar művész így magára maradt. Próbálkozásai helyzetének megoldására céltalanok maradtak mind. 1926-ban még erősen hullámzott a szlovenszkóí magyar művészek mozgalma a művészi életlehetőségeikért. Nemsokra rá Pozsonyban közös kiállítást rendeznek csöndes sikerrel. 1930-ban már csak a Prágai Magyar Hírlap ankétja a szlovenszkóí magyar művészek érdekében az egyedüli, mely fölveri a szlovenszkóí festőművészet elhalásának csöndjét.