Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

Előszó

4 A kritika és esztétika ma jórészt bázistalan. Különösen a napilapok kritikusai tenyésztettek ki egy mükritikai zsargont, semmitmondó, általánosító frázisokat. A másik véglet elfut a realitások mezejéről és az „örökszép" emberi aggyal fölfoghatatlan metafizikájában keresi a műalkotás magyarázatát. A helyesebb út már így fogalmaz: Az esztétika nem Széptan, hanem tan a művésziről, azaz érzésszerű alkotásról és élményről általában, amely teljesen független az értéktől, tehát a szépségtől is. (Max Deri). Az alkotó egyén belső jelenségei felé utal. Ott keresi a magyarázatot. Ez a kritikai álláspont helyes, de nem teljes. Az alkotó művész ezer szállal kapcsolódik a társadalomhoz, amelyben él. Érzése, revelációja a korban levő társadalom egy-egy vetülete. A műalkotás, a kép így az illető társadalmi osztály szemléletének kifejezőjévé válik, amelyben a művész él. Tendenciák és törekvések öltenek bennük testet. A festőművészet tehát, mint a társadalmi erők összetevőjének egy eredője a művészet síkján, nem tárgyalható önmagában, az egyes képek keretei között, hanem csakis viszonylatokban. A társadalmi törekvések és helyzetek, a társadalomban elhelyezkedő művész, és végül a műalkotás belső, szerkezeti jelentőségének viszonylatában. így szemlélve a festőművészetet, egymásbakapcsolódó értelmet nyer a sok széthulló -izmus. De ugyanakkor világossá válik, hogy ma a festőművészet jelenje a keverés. Az eddigi eredmények rekreálása az egyes egyéneken keresztül. Egységes, átfogó vagy orgáníkus szempontokat maga elé