Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A szempont

24 AZ EXPRESSZIONIZMUS. Az impresszionizmus formaoldása továbbfejlődött. A szín jelentőségben és finomságban már elérkezett a legvégső fejlődési fokra. A további finomítás az eddigi eredmények alapján már nem lehetséges. Megkezdődik a felbontott színfestés technikai fokozása. Foltokban, pontokban, apró kockákban rakták fel a színt, mintegy külön-külön molekuláris egységekkel festettek. A detaílokból építik ki a képet. A naturalista festésnek nemsokára beállott a reakciója az expresszíonízmusban. Az expresszionizmus elveti a valóság formáit. Menekül tőlük és a festőmüvészetnek a természeti világtól való függetlenségét hirdeti. Ez az irány több fázisban zajlott le. Alapjában véve az impresszionizmus legvégső konklúzióját vonja le. A formák organizmusa után elveti a kép organizmusát és az érzések diktálta szimbólumokban látja a világot és fejezi ki magát. A logikus látás helyett a kép szimbólumokban kifejezett érzelmi látás lép. Az érzelmi élmények reflex képei. Az expresszionizmus így magába sűríti a szín- és formalátás lehetőségeit. Az „ahogyan én érzem" törvénye szerint alakíthatja őket. AZ ABSZOLÚT MŰVÉSZET. A futurizmus formafeloldása tovább fokozódik a reális világ formáinak teljes elvetése felé. A külső világ objektiválása megszűnik a művész előtt.