Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

Jegyzetek

120 Magyarázták felfedezéseibet. Levélben, könyvben, írásban foglalkoztak vele. Kivétel nélkül valamennyi reneszánszbeli nagy festő felfedező is volt egyúttal. Leon Battista Ghiberti-től végig. Ismeretes Benvenuto Cellini sora : a legszebb állat, amit az Isten vala létrehozott, az ember. Később a reneszánsz müveivel való foglalkozás, majd a XVIII. században a mitológia és hősmondai tárgyú képek magyarázata, mondabeli helyességük ellenőrzése, az esztétikai normák megállapítása és szemlélete teszi ki a kritikát A témamentes impresszionizmusban ez létjogosultságát veszti. Helyette a festés mesterségbeli magyarázata lépett előtérbe. A legtöbbször a képnek nem a tényleges pszihikai és optikai jelentőségében, hanem tisztán az irodalmian szép szempontjából. A színharmónia, valőr, ľ art pour ľart, fényelmélet, kontúr stb. műszavak belespékelésével az illető kritikus szubjektív alanyiságának a tükre volt Homályos és költői mondatait a közönség nem értette. így valóságos tolvajnyelv fejlődött ki a kritika és esztétika terén. Ez a kritika teremtette meg a mai lehetetlen zsenikultuszt, amelyben a legnagyobb érdem a kritikus számára az, hogy mennyire tudja a való élet áradásaiból a metafizikus hígságok közé kitolni a művészt A művész ezt az álláspontot az impresszionizmussal elfogadta és így került ki a való életből. Problémája senkinek nem a problémája, az egyre jobban előretörő technika meg egyenesen fölöslegessé tette ezt a művészi tipust. Egyszerűen ottfelejtették éteri magaslataiban. A mai tömeg képzőművészeti szükségletét felemás módon, lassan a polgárság egy bizonyos részét is, teljesen kielégíti a film, az új építészet, a modern grafika és az új anyagszerűség. Az új művészet ép ennek a szükségletnek a kapcsán kapcsolódik vissza az élethez és társadalomhoz. De volt a kritikusnak és esztétikusnak egy más oldala is. Akik a művészek oldalán a művészeti irányzatnak harcostársi és magyarázói szerepét töltötték be. (Bahr Hermann, Hevesi Lajos, Duret, Meier-Graefe stb.). Egészen más a jelentőségük azoknak a művészet teroretikusoknak, műit pl. a Szlovenszkón is megfordult Moňofa-Nagg László, avagy Kassák Lajos és Hevesi Iván, a magyar vonatkozásban, akik a művészetet társadalmi vonatkozásaikban és viszonyaikban magyarázzák. Szlovenszkóról szólva, kritikáról csak törmelékekről lehet szó. Antal Sándor, Szalatnai Rezső, Neubauer Pál és Tílkovszky Béla elszórtan, az egyes kiállítások kapcsán megjelenő írásain kívül semmi egyéb írás nincs. A napilapok jóindulata folytán annál több zavaros, reklámízű írás rontotta a közönség megértését. A folyóirat-próbálkozás, az 1923-ban a kassai KazincszTársaság és a komáromi Jókai Egyesület szépművészeti szakosztályainak közös kiadványaként Tilkovszk$ Béla szerkesztésében Bécsben megjelent „A Szép" című folyóirat csak egy