Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A kisebbségiek

96 Reichental Szlovenszkóra való visszatérése után rendezett első kiállítását a szlovenszkói sajtó, mint a proletár művészet megnyilvánulását köszöntötte. A proletariátus felé tekintő művészetet láttunk már az elhúnyt Bauer Szilárdnál. Prohászka István szintén erős tendenciákkal igyekszik művészetében is nyilvánvalóvá tenni saját maga és környezete osztályhelyzetét. Reichental nyílt, szinte programmszerű törekvései kapcsán közelről vizsgáljuk meg e kérdést. Reichental is erős szociális tendenciákkal jelentkezik indulásánál. A proletariátus nyomora önkénytelen romantikával kínálkozik ecsetje alá, hasonlóan, mint Bauer Szilárdnál. De a romantikus, csak a témájában szocialista művészet felveti a píkturálís tartalom hovatartozandóságának a kérdését ís. Mert noha kétségtelen a kép optikai tartalmának osztályfelettísége, a környezet és ezen keresztül a művész pszíhológíai tartalma erősen befolyásolja az optikailag vett kép alakulását. Gondoljunk csak a mióp Gézanne-ra, avagy El Gréco píkturájára. A környezet meghatározó befolyását éles kontrasztokban szemlélhetjük a bizánci, a reneszánsz, a németalföldi, a maí francia és német művészetben. E tények meggondolásra késztetnek minden elutasítással szemben, mely az osztályhelyzet formaalakító hatását tagadja. A környezet uralja a témát és befolyásolja a kép optikai alakulását. De ez ma, amikor a proletárkulturának, vele együtt a proletárművészetnek még nem volt ideje kifejlődnie és differenciálódnia, nem dönti el még a szocialista, tehát a proletárművészet kérdését. Ez a kérdés annál