Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A kisebbségiek

93 „XX.-síécle". — Az emberiséget átölelő szeretet, a humanizmus horizontja mindig magasabb, mint az emberi haladás. Krisztus részvétteljesen nézi az emberiség haladásának csődjét — írja a kép kapcsán. Maga a gondolatsor annyira távoleső a piktúra kifejezési eszközein, hogy az ecset nem képes ezeket közölni. Mégis, a megfestés módja, a fej artísztíkus, a térben kiegyensúlyozott volta, a szín, a festői tartalom kapuján keresztül tovább bocsájt az alkotó művészt inspiráló elgondolások felé. „A szerelem fázisai." — A középső ülő alak : érintetlen, mozdulata ís burkolt ; az álló : vággyal telt, a szerelmet megismerni sóvárgó; a fekvő: már ismeri a szerelmet s belenéz az időbe — írja. A gótikus ívelésű kompozíció biztos és erőteljes. A fekvő, ülő és álló női alakok ritmusaiban föloldódik a téma. A kép minden részlete plasztikusan a festői kifejezés szolgálatában áll. Tájképein még jobban fölfokozódnak a szépségek. Itt már nem kell mondanivalóival törődnie. A táj természeti valósága önkéntelenül oldódik át képpé. Művészete ma már letisztult. Tárgyaínak a formafölöslegét lefaragva, csakis a legbensőbb lényegét, az abszolútnak érzett szépet vonja át művészetébe. Ez különös, szuggesztív erővel jelentkezik arcképeinél, melyek többek az arcforma visszaadásánál. Az egyes formákkal, vonalakkal járó lokális hangulatokat és mélységeket megérzi. Ezek szerint alakítja kettős vonalon képeit. Az egyik a píkturálís valóságokból előálló kép, a másik, mint valami ezüstfátyol borúi a képre. Ez az, amit Erdélyi a látás fizikai valóságain túleső mezőkről hozott.