Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A kisebbségiek

90 első szakaszat jelzi, a finom, precíz formábból átment a nehéz, tömör, sajátos stílusára. Valamit koncipiált Theotocopulos el Grecoból. Greco sajátos elnyúlt formái, Vincent van Gogh közelségében járó nyugtalan, ritmikus vonalhullámzás, az első időszakában a nagybányai iskola, ezek húzódnak meg egyéniségének szintje alatt. A tátraalji hullámos hegyvidék a főtémája. Kozmikus tartalmukban fogja meg a tájait. A hegyek vonala, domborulata, a vegetáció hangulatosságának mellőzésével, önmagában nyer jelentőséget. Ritmikus hajlásaít fokozza és a kép összes részein, a felhőkön, fákon, alakokon végig, következetesen formálja. Ugyanaz a mozgástendencía jelentkezik az ő művészetében is, mint Jasszuséban. Csak más formában. Gwerk képein a naturális felület kezd művészete által újra organízált életet. Mert elfogadja a természet formáit, a hegyek világának sokszerűségeít. A hegygerincek vonalait, az utak kanyargását, a földfelület emelkedését, lapályát. Ezek mögé a természeti valóságok mögé rejti a dinamikus erőt, amellyel mozgásra, kanyargásra, hullámzásra, elsimulásra készteti képein a kozmikus valóságot. A „Hegyvidéki szimfónia" című képében a hegyoromról lefelé ereszkedő hullámzásba kezd a föld. Részletek nélküli, egymásba folyó, egymásból kiinduló felületek. A sokaság egysége ez a képet alakító erővel szemben. Minden mozog, minden alakul a képen. A többi képein néha nyugodtabb lesz a tájék, kissé megsímulnak a formák, míg egy elhagyatott