Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A kisebbségiek

86 tovább fejlődött egész emberi mivolta tudatosságának útján. Az 1918-ban festett és halála után összegyűjtött, retrospektív kiállításban bemutatott művei között előforduló első képe mutatja a művész forradalmi lépését a kép optikai tartalmában. A következő évek egyre fejlesztik az első évek meglátásait. Témáiban egyre sűrűbben jelentkezik a nyomor és kitaszítottság embereinek élete. 1924-ben már tudatosan és tendenciavállalóan festi őket. Már képeinek címei is sokat mondanak el Bauer felfogásáról. A „Séta a börtönudvaron „Látogatás a kórházban", „A népkonyha előtt", „Munkanélküliek" címmel jelölt alkotások a művész íntellektuel gondolkodásának forradalmasodását jelzi. Igaz, hogy ez a forradalmiság még nem vonja le osztályhelyzetének összes következményeit, még hiányzik belőle úgy az intellektusnak, mint a művészetnek a forradalom felé koordináló ereje. Alkotásai a környezetének és társadalmának bajait és hiányait felismerő, ellenük lázadozó művész dokumentumai. Ennek az érzékeny és finom intellektusnak az eredménye 1927-ből egy 16 darabból álló ciklus, mely a francia forradalom egy-egy jelenetét örökíti meg tusban. A Bastille bevételétől Robespierre utolsó útjáig tagadhatatlanúl romantikusan, de őszinte víziókkal éli intellektuális forradalmát. Az expresszionizmustól indult formaalakítása valamilyen sajátos és következetes fejlődésbe megy. Ritmikussá és lággyá, egyszersmint erőteljessé válik. A témán túl pikturálisan élte képeit.