Brogyáni Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón. Tanulmány (Kassa. Kazinczy-Könyvtár, 1931)

A kisebbségiek

80 Talán benne dokumentálódík legjobban a kisváros lenyűgöző, fojtó tendenciája, mely egyetemesen jellemző egész Szlovenszkóra. A közkultúra alacsony volta a tudomány és művészet síkjain. Kultúrintézmények hiánya, mely a magasabbfokú igényeket ki tudná elégítení. Ennek következménye a szlovenszkói művészet analízálatlan volta. A művészek jórésze, tisztán ösztöneire bízva, analízálatlan és kulturálatlan. Festészeti kultúra nélkül képtelen lehiggadni. Zavarosságában megdöbbentő módon vergődik, a legtöbbször elhull. A kisváros melegsége, közvetlen családias érdeklődése erősen költögeti, életre hívja a tehetségeket. Mikor azok már kibontakoztak, nem tud már tovább sem megértéssel, sem anyagiakkal, sem művészeti kultúrával szolgálni. A művész belevész önmaga kitisztulatlanságába és a kisváros megfojtja. Csak azok, akik idejekorán menekülni tudnak a kisvárosi környezetből, mint a két Bazilídesz és Reíchental, tudták művészetüket megmenteni. A komáromi mai helyzetvalóság: a válságos mezőgazdaság, megszűnő kisipar és kereskedelem, az egyetemes gazdasági krízis, elszigetelt határjellege, mely mozgásában bénítja, nem szolgálhatnak alapépítményül a festőművészet kifejlődéséhez. De élmény- és formagazdagságot képző lokális jellegű tartalommal tudnak szolgálni. E problematikus környezeti valóságot senki sem szólaltatta meg Komáromban a festőművészet formanyelvén. Harmos dús, romantikusan gazdag fantáziája a részletekben ejti meg Nagy Mártont. Analízálatlanul, Harmos stilustísztasága nélkül, reagál a