Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Ipolyság ( Marschalkó Lajos)

IPOLYSÁG Irta: MARSCHALKÓ LAJOS 1938 október 15 ... Nevezetes napja marad a magyar történelemnek. Ezen a napon délben tizenkét órakor magyar honvédcsapatok átlépték a csonkaország északi határát, felszabadult az első magyar város, Ipolyság. Gyönyörűséges magyar ünnep volt... Kora hajnalban Drégelypalánkon kezdődik az eseményteljes nap. A kocsmákban szól a zene, húzza a cigány, odakint reflektorok, autólámpák fénye vág bele a még sűrű sötétségbe. Dübörögve vonul át Drégelypalánkon egy gépesített honvédosztály. Zakatolnak a tankok, meg a hatalmas motoros­ágyúk és a szomszédos Hidvégről ide hallatszik a még rab magyarok szívet­tépő, jajgató hívása. Belesírt az éjszakába a szabadulást várók szavalókórusa: — Gyer-tek ma-gya-rok! Vá-runk ma-gya-rok! Reggel hét órakor a budapesti első honvéd gyalogezred katonái már ott sorakoznak a drégelypalánki utcán, a lányok pedig hordják, egyre hordják a rengeteg virágot. Olyan itt minden, mintha roppant lakodalomra készülne az északi határ. Pántlika a lovak füle mellett, virág a sapkán, virág a puska­csőben, virág még a gépfegyvereken is. Bent a községházán vitéz Padusiczky Alfréd ezredes, az első honvéd gyalogezred parancsnoka diktálja a napi eliga­zítást. Kopog az írógép és az ezredes hangja úgy zeng, mint a sziklasír felett az arkangyal trombitája a Feltámadás napján: — A vezetésem alatt álló csoport ma délben tizenhárom órakor átlépi az északi határt. A következő pillanatban már vágtatnak a motoros, kerékpáros, meg a lovas küldöncök, azután egyszerre megmozdul a roppant embererdő! Tíz óra van és a Nagyoroszi felé eső domb hátán feltűnik egy hosszan kígyózó vonal. Sisakok, puskák, szuronyok acélja csillog a reggeli napban. Gyalogosok, tüzérek, huszárok jönnek végtelen sorokban. Áztat a hegyet a Horthy Miklós Csákójában is elhordom! — zeng, zúg, árad a friss katona-nóta. Szinte kibírhatatlanok ezek a percek. Már mindenld menne, rohanna, már senki sem bírja türtőztetni magát. Egy hatal százados, a drégelypalánki határőrök parancsnoka, véresre rágja az ajka szélét. — 73 — 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom