Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Komárom (Dr. Kapy Rezső)

KOMÁROM írta: Dr. KAPy REZSÓ Gyönyörű szép napsütéses őszi vasárnap volt. Korán reggel már ott csillogott a pesti parton, az Eskü-téri kikötőben a Zsófia és a Szent Imre. A kikötőben lázas munka folyt, hatalmas kosarakban hordták a külön­böző iratokat, statisztikákat, ágyúcső nagyságú bádogdobozokban a iszüksé­ges térképeket, a magyar delegáció és a magyar szakértők gondos és ala­pos felkészültségének tanujeleit. A hajón azonban csak a delegáció segédsze­mélyzete helyezkedett el, mert a bizottság tagjai időmegtakarítás céljából autókon utaztak Komáromba. A hajó indulásakor mégis nagy tömeg verődött össze, lelkes éljenzéssel és szerencsekívánatokkal búcsúztatták az induló Zsófiát, majd röviddel utóbb a Szent Imre gőzőst. A Szent Imre fedélzetén utazott ekkor az egész világ közvéleménye. Majdnem minden nagy külföldi lap elküldötte munkatársát, hogy állandó és részletes tudósítást kapjon a komáromi eseményekről. Igen sokan voltak a baráti olasz és német sajtó képviselői, de voltak lengyelek, angolok, franciák, hollandok és amerikaiak is. A magyar lapok pedig mind elküldötték tudósító­jukat. A hajón valóságos bábeli nyelvzavar uralkodott. Minden kabinban, a társalgó vagy az étterem minden asztalánál más-más nyelven vitatták meg a várható eseményeket. A hajó útja tragikusan szép volt. Ahol a még cseh megszállás alatt lévő partok mellett haladt el, a reménykedő rabmagyarok kivonultak a partra és ott álltak üdvözlő tisztelgéssel, amíg a hajó eltűnt a látóhatáron. A külföldi hírlapírók meghatottan nézték ezeket a jeleneteket. A hajók délután négy órakor érkeztek meg és vetettek horgonyt az öregkomáromi parton lévő MFTR-kikötőben, alig száz lépésre a híres komá­romi hídtól. Magyar-Komárom egész népe már reggel óta itt táborozott és boldog türelmetlenséggel várta a delegáció megérkezését. A híd és a hajó kör­nyékét teljesen ellepte a tömeg. Mindenkin piros-fehér-zöld szalag, vagy ko­kárda virult. Néhány perccel öt óra előtt a híd elé kanyarodtak a magyar kiküldöttek autói. Amikor Kánya Kálmán, gróf Teleki Pál és a küldöttség többi tagja kiszállt a kocsikból, egetverő éljenzés reszkettette meg a levegőt. A hatalmas tömeg, élén öreg polgármesterével, Alapy Gáspárral, elindult a delegáció felé és lelkes szeretettel zárta körül őket. A polgármester, aki vala­- 65 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom