Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Megkezdődik Csehszlovákia felbomlása - Semmiféle megkülönböztetésbe nem nyugszunk bele

elhatározták, hogy tekintettel az általános helyzetre, a lengyel követeléseket teljesítik. „A kormány ezt a kínos határozatot a politikai pártok felelős sze­mélyiségeivel teljes egyetértésben hozta meg", — mondta a Prágában kiadott hivatalos közlemény. „Minden más elhatározás újabb, kínos bonyodalmakat idézett volna elő .. ." És október 2.-án, vasárnap délután két órakor a lengyel csapatok is átlépték a páriskörnyéki békeszerződésekben megállapított cseh határt, hogy birtokba vegyék azt a területet, amely népi és történelmi jogon a lengyeleket illeti meg. „SEMMIFÉLE MEGKÜLÖNBÖZTETÉSBE NEM NYUGSZUNK BELE" Ezekben az órákban állott vitéz Imrédy Béla miniszterelnök a mikro­fon elé, hogy leszögezze a magyar álláspontot a müncheni egyezménnyel kap­csolatban. örvendezve állapította meg, hogy néhány férfi elszánt akarata, bölcsessége és becsületes belátása harminchat óra alatt csodát művelt: katasz­trófától mentette meg a világot, békés úton megteremtette a kibontakozást. Lidércnyomás alól szabadult} fel az egész világ, a magyar nemzet együtt örven­dez az örvendezőkkel, mert az új, szebb és jobb világ hajnalhasadását látja felragyogni a müncheni békemű lapjairól. Minket a magyar sors érdekel első­sorban. Két kérdés áll előttünk, amelyekre feleletet keresünk: van-e ered­ménye magyar szempontból a müncheni döntésnek és meg vagyunk-e elé­gedve mi, magyarok, ezzel a döntéssel? Ezután a következőket mondotta a miniszterelnök: —'Igenis: van, magyar Testvéreim, és pedig nagy eredménye. Az a nagy eredménye, hogy négy európai nagyhatalom aláírásával pecsételte meg, a Csehszlovákiában élő nemzetiségek sorsának újjárendezésénél jogos magyar igényeket, amelyeket ki kell elégíteni és hogy azt az igazságtalan­ságot, amelyet 20 évvel ezelőtt egy álnok propagandától megszédített tájéko­zatlanság követett el ennek az államnak megalkotásánál, helyre kell hozni. Ezt az eredményt, amelyre néhány hónappal ezelőtt még csak félve mertünk gondolni, nem szabad alábecsülni s annak — mint első lépésnek — méltán örvendhetünk. — Ne keressük most, hogy ennek az eredménynek elérésében határain­kon belül kinek mennyi érdeme és szerepe volt, de bizonyos, hogy nem volt hiábavaló az a külpolitika, amely két hatalmas barátot szerzett ennek az országnak s amely e két hatalmas barátnak egymással való kézfogását elősegí­tette. — Ennek a két hatalmas baráti nemzetnek egyetértő támogatása — amelyre a jövőben is bizvást számíthatunk — hozta meg számunkra ezt a jelentős eredményt. Minden magyar őszinte hálával tartozhatik vezetőinek, annak a két acélkemény férfiúnak, akiknek céltudatossága, lenyűgöző akarat­ereje és dinamikus lendülete az európai politika poshadó vizeit új és életadó áramlásra kényszerítette. — 57 — 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom