Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
Megkezdődik Csehszlovákia felbomlása - Semmiféle megkülönböztetésbe nem nyugszunk bele
elhatározták, hogy tekintettel az általános helyzetre, a lengyel követeléseket teljesítik. „A kormány ezt a kínos határozatot a politikai pártok felelős személyiségeivel teljes egyetértésben hozta meg", — mondta a Prágában kiadott hivatalos közlemény. „Minden más elhatározás újabb, kínos bonyodalmakat idézett volna elő .. ." És október 2.-án, vasárnap délután két órakor a lengyel csapatok is átlépték a páriskörnyéki békeszerződésekben megállapított cseh határt, hogy birtokba vegyék azt a területet, amely népi és történelmi jogon a lengyeleket illeti meg. „SEMMIFÉLE MEGKÜLÖNBÖZTETÉSBE NEM NYUGSZUNK BELE" Ezekben az órákban állott vitéz Imrédy Béla miniszterelnök a mikrofon elé, hogy leszögezze a magyar álláspontot a müncheni egyezménnyel kapcsolatban. örvendezve állapította meg, hogy néhány férfi elszánt akarata, bölcsessége és becsületes belátása harminchat óra alatt csodát művelt: katasztrófától mentette meg a világot, békés úton megteremtette a kibontakozást. Lidércnyomás alól szabadult} fel az egész világ, a magyar nemzet együtt örvendez az örvendezőkkel, mert az új, szebb és jobb világ hajnalhasadását látja felragyogni a müncheni békemű lapjairól. Minket a magyar sors érdekel elsősorban. Két kérdés áll előttünk, amelyekre feleletet keresünk: van-e eredménye magyar szempontból a müncheni döntésnek és meg vagyunk-e elégedve mi, magyarok, ezzel a döntéssel? Ezután a következőket mondotta a miniszterelnök: —'Igenis: van, magyar Testvéreim, és pedig nagy eredménye. Az a nagy eredménye, hogy négy európai nagyhatalom aláírásával pecsételte meg, a Csehszlovákiában élő nemzetiségek sorsának újjárendezésénél jogos magyar igényeket, amelyeket ki kell elégíteni és hogy azt az igazságtalanságot, amelyet 20 évvel ezelőtt egy álnok propagandától megszédített tájékozatlanság követett el ennek az államnak megalkotásánál, helyre kell hozni. Ezt az eredményt, amelyre néhány hónappal ezelőtt még csak félve mertünk gondolni, nem szabad alábecsülni s annak — mint első lépésnek — méltán örvendhetünk. — Ne keressük most, hogy ennek az eredménynek elérésében határainkon belül kinek mennyi érdeme és szerepe volt, de bizonyos, hogy nem volt hiábavaló az a külpolitika, amely két hatalmas barátot szerzett ennek az országnak s amely e két hatalmas barátnak egymással való kézfogását elősegítette. — Ennek a két hatalmas baráti nemzetnek egyetértő támogatása — amelyre a jövőben is bizvást számíthatunk — hozta meg számunkra ezt a jelentős eredményt. Minden magyar őszinte hálával tartozhatik vezetőinek, annak a két acélkemény férfiúnak, akiknek céltudatossága, lenyűgöző akaratereje és dinamikus lendülete az európai politika poshadó vizeit új és életadó áramlásra kényszerítette. — 57 — 5