Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
Magyar államférfiak Obersalzbergben, menekülők özönlenek hazánkba - Október 1. az utolsó terminus
a határon innen és túl is. Kész voltam arra is, hogy a szavazást nemzetközi ellenőrző bizottságokkal vizsgáltassuk felül. Még tovább mentem, kész voltam arra, hogy a határkijelölést német-cseh bizottságnak engedjük át. Chamberlainnek az volt a véleménye, nem lehetne-e ez nemzetközi bizottság. Erre is kész voltam. — Kész voltam még arra is, hogy a szavazás alatt a csapátokat vonjuk vissza és ma kijelentettem, hogy kész vagyok erre az időre meghívni a brit légiót, amely azt az ajánlatot tette nekem, hogy ezekre a területekre megy és ott fenntartja a rendet és nyugalmat. Kész voltam arra is, hogy azután nemzetközi bizottság vonja meg a végleges határt és a módozatok intézését németekből és csehekből álló bizottságnak adjuk át. — Mi hát a tartalma ennek a memorandumnak? Semmi más, mint gyakorlati végrehajtása annak, amit Benes már megígért, még pedig a legnagyobb nemzetközi garanciák mellett. Azt mondja Benes, hogy ez az emlékirat új helyzetet jelent. Miben áll az új helyzet? Mert azt kívánom, hogy amit Benes megígért, most kivételesen be is tartsák. Ez az új helyzet Benes számára. Azt mondja Benes: Nem jöhetünk vissza erről a területről. Ugy értette tehát Benes e terület átadását, hogy azt a Német Birodalomnak mint jogcímet jóváírják és a csehek erőszakának hagyják meg? Ennek most már vége. Azt követelem most, hogy húsz esztendő után Benest végre kényszerítsék az igazságra. Október i.-én ezt a területet át kell adnia nekünk. — Benes most a világban reménykedik. Nem titkolja ezt és diplomatái sem. Azt mondják: A mi reményünk az, hogy Chamberlain megbukik, hogy Daladiert eltávolítják, hogy mindenütt felfordulások következnek. Szovjet-Oroszországba vetik most reményüket. Még mindig azt hiszi, hogy kivonhatja magát e kötelesség teljesítése alól. Csak egyet mondhatok: Most két férfi áll egymással szemben: Ott Benes úr és itt én. Mi két különböző személy vagyunk. Amikor Benes a népek nagy küzdelmében a világban lapult, én mint tisztességes német katona teljesítettem kötelességemet. És ma ismét mint népem katonája állok e férfi előtt. — Csak kevés mondanivalóm van: Hálás vagyok Chamberlainnek minden fáradozásáért. Biztosítottam őt, hogy a német nép semmi mást nem akar, mint békét. Azonban türelmünk határán nem mehetek vissza. Biztosítottam továbbá, és itt megismétlem, hogy ha ezt a problémát megoldják. Németországnak több területi problémája Európában nincs. — Biztosítottam továbbá arról, hogy abban a pillanatban, amikor Csehszlovákia megoldja a problémát, vagyis a csehek többi kisebbségeikkel tisztázták ügyüket, még pedig békésen és nem elnyomással, akkor a cseh állam iránt nem vagyok többé érdekelve és ezt garantáljuk neki. Mi egyáltalában nem akarunk cseheket. Ugyanígy azonban most a német nép előtt ki akarom jelenteni, hogy a szudétanémet probléma tekintetében türelmem most végére ért. — Ajánlatot tettem Benesnek, amely nem más, mint megvalósítása annak, amit már ő is biztosított. Az ő kezében van most: béke vagy háború. — 48 - 4*
