Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
Magyar államférfiak Obersalzbergben, menekülők özönlenek hazánkba - Október 1. az utolsó terminus
a berlini Sportpalotában kiejtett sorsdöntőén súlyos szavait, amelyekkel megjelölte a cseh kérdés megoldásának módját és végső határidejét. Hitler Adolf bevezetőül vázolta azt az utat, amelyet a nemzeti szocialista Németország megtett, erőfeszítéseit a világbékéért, a leszerelésért, a fegyverkezések korlátozásáért és vázolta e kísérletek teljes eredménytelenségét. Ezután beszámolt arról, hogy miután senki sem akart leszerelni és mindenki lázasan fegyverkezett: Németország sem nézhette tétlenül ezt a versenyt. A nemzeti szocialista Németország olyan fegyverkezést hajtott végre, amilyet még sohasem látott a világ, s most minden idők leghatalmasabb haderejével rendelkezik. Németország eddig sorra megoldotta minden nagy és nehéz problémáját, a németlengyel viszony rendezését, a Saarvidék felszabadítását, végül Ausztria csatlakozásának sokszorosan bonyolult, nehéz kérdését. Utolsónak maradt a szudétanémet kérdés. Ezt is el kell intézni és Németország meg is fogja azt oldani. A probléma történetét így mondta el Hitler: — A „népek önrendelkezési joga" alatt 1918-ban szétszakították Középeurópát. Figyelembe nem véve a történelmet, a népek eredetét, nemzeti akaratukat, gazdasági szükségleteiket, atomizálták akkor Középeurópát és önkényesen úgynevezett új államokat alakítottak. Ennek köszönheti létét Csehszlovákia. Ez a cseh állam egyetlen hazugsággal kezdődött és ennek az akkori hazugságnak az apja Benes volt. Ez a Benes úr akkor megjelent Versaillesben és mindenekelőtt kijelentette, hogy van csehszlovák nemzet. Ezt a hazugságot kellett kitalálnia, hogy saját, csekélyszámú néptársainak valamivel nagyobb és ezzel jogosultabb terjedelmet adjon. A csehek így Benes által először annektálták Szlovákiát. Minthogy ez az állam nem látszott életképesnek, rövid úton három és félmillió németet vettek el önrendelkezési joguk és önrendelkezési akaratuk ellenére. Minthogy ez sem volt elegendő, még egymilliónál több magyarnak is hozzá kellett jönnie, azután Kárpátaljának és végül pár százezer lengyelnek. Amikor most önökhöz szólok, önként értődőén átérzem a sorsát mindezeknek az elnyomottaknak. Átérzem a szlovákok, a lengyelek, az ukránok sorsát, de szószólója természetesen csak németjeim sorsának vagyok. — Amikor Benes úr akkoriban ezt az államot összehazudta, akkor természetesen megigérte, hogy a svájci kantonrendszer mintájára fogja megszervezni. Tudjuk valamennyien, hogyan oldotta meg Benes úr ezt a kantonrendszert. Megkezdte terror-uralmát. A németek már akkor megkísérelték, hogy ez önkényes erőszak ellen tiltakozzanak, összelövöldözték őket és akkor megindult a kiirtásra irányuló háború. — Csehszlovákia „békés" fejlődésének ezekben az éveiben közel 600.000 német volt kénytelen elhagyni Csehszlovákiát, mert különben éhen kellett volna halniok. Az egész fejlődés 1918-tól 1938-ig világosan megmutatott egy dolgot: Benes úr el volt határozva, hogy a németséget lassan, fokozatosan kiírtja és ezt bizonyos mértékig el is érte. Megszámlálhatatlan embert döntött a legnagyobb szerencsétlenségbe. Terrorjának folytonos alkalmazásával sikerült neki ezeket a milliókat elhallgattatnia. — 45 - 4*
