Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Az első viharfelhők Prága felett ( Dr.Matolay Géza) - Az obersalzbergi tanácskozás, magyar tiltakozás Prágában

mondta ki először nyiltan, kertelés, diplomáciai szóvirágok nélkül, hogy a szudétanémetek szabadok akarnak lenni. Vissza akarnak térni a birodalomba. Az autonómia, az önrendelkezés, a cseh állam kereteiben való akármilyen megoldás lehetősége visszavonhatatlanul és örökre elmúlt. Ezeknek a híreknek hatása alatt kezdődött meg az obersalzbergi tanácskozás. A tanácskozás eredményéről a Német Távirati Iroda egész rövid jelentést adott ki: „Hitler vezér és kancellár csütörtökön Obersalzbergben megbeszélést folytatott Chamberlain angol miniszterelnökkel. Az angol miniszterelnök pénteken visszautazik Angliába, hogy tanácskozzék az angol kormány tagjaival. Néhány nap múlva újabb megbeszélés lesz. Berlini politikai körökben valószínűnek tartják, hogy Hitler a legutóbbi eseményekre való hivatkozással kifejtette Chamberlain előtt, hogy a cseh kérdést egyedül népszavazás elrendelésével oldhatják meg. Chamberlain nem rendelkezvén erre a messzemenő döntésre szóló teljhatalommal, kénytelen visszatérni Londonba, hogy kormánya tagjaival megbeszélje az adandó választ." Ebből a szűkszavú jelentésből is tudomásul vehette mindenki, hogy Chamberlain a maga részéről már nem ellenzi a népszavazást. Az angol kormány feje, az események hatása alatt, a béke megmentése érdekében beletörődött abba a gondolatba, hogy a csehszlovák államot, Európa torzszülöttjét, nem lehet tovább régi formájában megtartani. Chamberlain azért utazott haza Angliába és azért készült újabb találkozóra a német nép vezérével, hogy ezt a megoldást előkészítse. És Európa valamennyi népe, — hiszen sokkal fontosabbnak tartotta a békét a cseh központi hatalom fenntartásánál, a németek, magyarok, lengyelek, szlovákok és ruszinok kíméletlen elnyomásánál — kitörő örömmel üdvözölte ezt a fordulatot. A cseh állam Obersalzbergben bekövetkezett megrendülését a legjobban érdekelt kisantant-államok is szótlanul vették tudomásul, a francia lapok és illetékes tényezők pedig csöndes mérséklettel taglalták. Zajos örömmel helyeselt azonban mindazoknak az államoknak közvéleménye, amelyek a világháborúban semlegesek voltak, de különösen messzehangzó sajtókórus kísérte az eseményeket Lengyelország és Olaszország felől. Magyar vonatkozásban ezekben a napokban a Popolo d'Italia „Levél Runcimanhoz" című cikke volt a legjelentősebb. Aláírás nélkül jelent meg, de meglehetős biztonsággal tudta mindenki, hogy a cikket maga Mussolini írta, a fasiszta Olaszország vezére. A cikk mindenekelőtt megállapította, hogy Csehországnak nemcsak német problémája van, hanem magyar, lengyel, szlovák és ruszin kérdése is, annyi kérdése, ahány nemzetiséggel Versaillesben Benes köztársaságát „elárasztották". A cikk ezután a következőket fejtette ki: „Meggyőződésem, hogy szívében ön már eljutott a végső következtetéshez: minthogy nincsen csehszlovák nemzet, nem lehet csehszlovák állam sem. A csehszlovák család alkotóelemei különbözőek és egymást azért a legnyiltabban lenézik. Csak az erőszak tartja őket össze, ha ez az erőszak megszűnne, elháríthatatlan lenne Csehszlovákia széthullása és felbomlása is. - 37 -