Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Visszatért magyar városok (dr vitézi Nayg Zoltán)

VISSZATÉRT MAGYAR VÁROSOK irta: DR. VITÉZ NAGy ZOLTÁN Tulajdonképen nem is a viszatérésről van szó, hanem az elszakadásról : hősiesen küzdöttek ellene és húsz évig elszántan harcoltak, keservesen, áldozatosan éltek, hogy visszatérhessenek. Igen, azokról a magyar városokról van szó, amelyek boldogan fogadták falaik közé a magyar honvédséget. Ezeknek a városoknak sokszázados fejlődésük során bőséges részük volt a viszontagságokban. A másfélévszázados török hódoltság idején ezek voltak a legtöbbet szenvedett „végvárak". A kuruc háború alatt ezek áldoztak legtöbbet, multat, kultúrát, művelődést és embert. Rákóczihoz csatlakoztak s véreztek fajtájukért. A labanc megsarcolta, megtizedelte és elhurcolta lakóit, — így is a magyarságot szolgálták. A szabadságharcból is kivették a részüket. A legutóbbi húsz év szomorú, de igaz magyar, kuruc sorsáról pedig talán jobb nem is beszélni. Ez a terület földrajzilag szorosan kapcsolódik az Alfödhöz, de ugyanilyen szoros összeköttetésben áll ma is a visszatérését még váró és ugyancsak visszavárt nyugati és keleti Felvidékkel, Szlovákiával és a Ruszinfölddel. De nemcsak földrajzilag, nemcsak gazdaságilag, hanem történelmileg és mindezeken túl „népileg" is. A visszatért területről írunk, de nem tudjuk elvonatkoztatni magunkat attól a földtől sem, amely még nem tért vissza: írásunk fonalát a történeti, várostörténeti, művelődés- és művészettörténeti elgondolás alkotja, érthető lesz tehát, ha számos alkalommal elkalandozunk azokra a vidékekre is, amelyeken őseink nemcsak kalandoztak, hanem vérüket áldozva éltek, alkottak és haltak. Ez a hatalmas terület a régi Magyarország egyik legvegyesebb és éppen ezért legérdekesebb néprajzi képét mutatta. A magyarság tiszta széles tömegekben a Pozsonytól a Máramarosig húzódó hatalmas síkságon él, nagyjából azon a területen, amelyet a müncheni és bécsi döntés alapján Magyarország viszakapott, de elfoglalta mindjárt a honfoglalás utáni évtizedekben a magas hegyvidéket is, irányító szerepet játszott a falvak, de különösen a városok keletkezésében, fejlődésében. Az itt lakó szlovák nép igen gyérszámú volt akkor s hamar testvéri közösségbe került a magyarsággal. A szepességi cipszerek és a kárpátaljai kisoroszok csak évszázadok múlva teleped-196-