Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

A leventék felvidéki látogatása

fiatalság követte. Az egybegyűlt előkelőségek és az egész lakosság örvendező csodálkozással nézte a feszesen, bátran, katonásan elvonuló leventéket. Teljesítményükről a legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg mindenki. December 7.-én, 8.-án és 9.-én a leventeszázadok — szakaszokra oszolva — a járás nagyobb községeit látogatták meg és a vidéken népszerűsítették a Leventeintézményt. Ezeken a helyeken a leventévé fogadást, kisebb keretek között, újból megrendezték. A leventeszázadok december hó 9.-én délután indultak vissza állandó helyükre. A leventék, felvidéki látogatásuk során, a katonás fegyelmezettségnek soha nem gondolt fokáról tettek tanúbizonyságot. A katonai és a polgári vezetők, valamint a felvidéki magyarok mindnyájan gyönyörködve nézték a leventeszázadok ruházatának, felszerelésének tökéletes egyöntetűségét, a leventék jól kisportolt mozgását, kemény, katonás, bátor fellépését és díszmenetét. Leventéink feladatukat kiválóan oldották meg. A Felvidék magyarsága ámulva látta a jövendő magyar hadsereg fiainak nagyszerű munkáját és összehasonlítva a rosszemlékű cseh rendszer ilynemű tevékenységével, boldog örömmel kiáltották: „Ezek a mi fiaink! Ilyenek akarunk lenni mi is!" - 184 —