Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Léva, Losonc - A magyar zászló és magyar kenyér bevonul Párkányba

— Mindent vissza! Pozsonyt is vissza! A cseh soííőr beletapos a pedálba. Az autó előre ugrik s úgy vágtat át a hídon, mintha nem is benzin hajtaná, hanem a rossz lelkiismeret. Ami ezután következik, olyan, mint valami grandiózus történelmi freskó. A hídfőhöz már felérkezett az elővéd, a másik oldalon ott tolonganak, integetnek Párkány magyarjai és a hídon Brenner Antal esztergomi polgármester búcsúztatja az induló sereget. — Vigyétek át a testvérek földjére Nagymagyarország varázsát! — hallatszik a hangja és rá keményen csattan Miskey László alezredes válasza. — Büszke vagyok, hogy az én honvédeim bakancsa tapossa le először a trianoni határt. A következő pillanatban a katonazenekarból felszárnyal a Nemzeti Hiszekegy. — Imához! — hangzik a vezényszó. — Hiszek, hiszek ... — énekli tíz és tízezer boldog, könnyesszemű magyar. A párkányi partról áthozza a szél az ének foszlányait. Az ember szinte hallja benne a torok-fojtogató zokogást, a felviharzó szívek gyorsult dobogását. Hallja, hogy megkondulnak a Bazilika öreg harangjai, felsikoltanak a kürtök, harsan a vezényszó: — Elővéd! Előre! Indulj! Még egy szempillantás és Párkányban is megszólal a kis harang csengetyűszava, ideát pedig felviharzik a Rákóczi-induló. — Mennek! Már mennek! — lobogja tízezer zászló, harsogja tízezer torok. Igen. Mennek már! Elől lépdel egy hadnagy, mellette két cseh egyenruhás magyar fiú. A cseh sapkán már piros-fehér-zöld pántlika, a magyar tiszt kezében nemzetiszínű szalaggal átkötött pirosra sült cipó, mert a szabadító magyar honvéd — az első, aki átérkezik a hídon — az édesanya, a tápláló, megtartó Hungária jelképét, az örök kenyeret viszi át testvéreinek. A hídon pedig vonul, egyre vonul az elővédcsapat. Kivont karddal tiszt lovagol a szélben csattogó honvédzászló mellett, aztán elindul a gyalogsági törzscsapat, vágtat egy huszárraj, szürke lovakon indul a tüzérek felderítő járőre, majd gyalogágyús szakasz, árkászszázad és egy autós csendőrszakasz következik. Végül a posta és a sajtó autója robog a hídra, amint pedig elvonul az elővéd csapat, a József nádor gyalogezred élére áll József királyi herceg. Rohamsisakban, kezében marsallbottal, derékszíján és vállán egy-egy hatalmas őszirózsával, vezeti ezredét a párkányi hídon át. Ami Párkányban fogadja az érkezőt, azt egyszerűen nem lehet leírni. A kenyeret hozó honvédtiszt egy pillanatra megáll. Letérdel a földre, amely ismét magyar lett. Körülötte sír, zokog a város. Lobognak a frissen hozott zászlók. — Éljen a magyar kenyér és a magyar bor, éljen az én édes jó magyar hazám! — kiáltja elfultan egy öreg földmíves ember. - 145 —