Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Újjászületik a Magyar Honvédség (técsői Móricz Béla )

kított részek visszacsatolása által úgy politikailag, mint közgazdaságilag ismét életképes és a nemzetek versenyében a helyét megálló, külső segítségre nem szoruló állam legyen. A gazdasági és financiális rekonstrukció munkája alatt minden agresszív fellépéstől, kardcsörtetéstől tartózkodnunk kell. Szívós, nyugodt és feltűnést kerülő munkára van szükség minden téren és így a haderő szervezése és kiépítése terén is. Természetesen csak olyan nagy fegyveres erőt tarthatunk, amely egyrészt a fenti program keretébe beilleszthető, másrészt nem lesz kisebb azon minimumnál, amely önvédelmi szempontból feltétlenül szükséges... ... Mindinkább szaporodnak azok a hírek, hogy Szovjetoroszország 1921 tavaszán újból meg akarja és meg tudja indítani nyugat felé irányuló támadását, amely ezúttal nemcsak Lengyelországot, hanem Romániát is találná. A folyó év tapasztalatai után nem lehet kétség aziránt, hogy a lengyel déli arcvonal visszaszorítása után Csehszlovákia ellenállás helyett Ruszkakrajnában (Ukrajna) kaput nyit a szovjet csapatoknak Csonka-Magyarország felé. Magyarország ez esetben éppen úgy saját erejére marad majd utalva, mint volt 1920 nyarán. Három olyan szomszédunk van, akik határozottan ellenséges indulattal vannak irántunk. Mindhárman belső zavarokkal küzdenek... E három szomszéd bármelyikénél, de az utolsó hírek szerint Csehszlovákiában (kommunista mozgalmak) olyan események következhetnek be, amelyek a mi fegyveres közbelépésünket szükségessé, vagy kivánatossá teszik, akár a nagyántánt direkt megbízásával, vagy engedélyével és tudtával, akár saját életérdekein k megóvása szükségéből... - 118 — 8*