Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
A cseh kormány elfogadja a döntőbíráskodást
a két mellék, vagy éppen árnyék-kormánnyal, a szlovákkal meg a ruszinnal és a végleges válasz előtt újabb haladékot kér Magyarországtól. Ez a kísérlet eredménytelen maradt: Prága a világ közvéleményének olyan kényszerítő nyomása alatt állott, hogy nem lehetett tovább folytatni az átlátszó játékot. A cseh minisztertanács határozott és elküldte válaszát Wettstein János prágai követhez. Ebben a negyedik számú jegyzékben Sirovy kormánya a következőket közölte: A csehszlovák kormány figyelmes és mélyreható vizsgálat tárgyává tette a magyar kormány javaslatait, amelyeket Excellenciád folyó évi október hó 24.-én 39. szám alatt kelt levelével volt szíves velem közölni. A csehszlovák kormány bátorkodik ismételten hangsúlyozni, hogy a jelenlegi tárgyalások csakis a magyar kisebbségek kérdésére vonatkozhatnak. Minthogy ugyanis az 1938. évi szeptember hó 20-iki müncheni megállapodáshoz tartozó jegyzőkönyv 1. és 2. pontja csak a magyar és lengyel kisebbségekről tesz említést, más etnikai kérdéseknek a jelenlegi tárgyalások keretén kívül kell maradniok. Ami a magyar kisebbség kérdését illeti, a csehszlovák kormány továbbra is át van hatva attól a benső kívánságtól, hogy őszinte, gyors és teljes megoldás éressék el. Ebből a célból nyújtott át október 22.-én olyan javaslatokat, amelyek az egész zárt magyar nemzeti területre vonatkoznak. Ezek a javaslatok az új tárgyalások általános alapjául adatták át és azok utólagos módosításának lehetősége fenntartatott. — Minthogy ezeket a javaslatokat a magyar kormány nem találta kielégítőknek, a csehszlovák kormány egyetért abban, hogy a magyar kisebbség kérdése Németországnak és Olaszországnak, mint a müncheni megállapodás aláíróinak döntőbíráskodása alá bocsáttassék. — Más döntőbíráknak esetleges bevonását eme két hatalom elhatározására kellene bízni. Ha ez a két hatalom elfogadná a magyar kormánynak Lengyelországra vonatkozó javaslatát, úgy a csehszlovák kormány javasolja, hogy Románia szintén vegyen részt a döntőbíráskodásban. — A döntőbírósági határozatnak kellene megállapítania az átadandó területeknek a csehszlovák csapatok,és hatóságok által való kiürítésére és a magyar csapatok és hatóságok által való elfoglalására vonatkozó módozatokat és határidőket. A csehszlovák kormány javasolja, hogy egy magyar és csehszlovák katonai szakértőkből álló bizottság azonnal üljön össze a szükséges intézkedések végrehajtásának előkészítése és gyorsítása céljából. Prága tehát elfogadta az olasz-német döntőbíráskodást. A magyar kormány nyomban közölte Prágával, hogy a választ tudomásul veszi, azonnal elment a megkeresés az olasz és német kormányokhoz is, azzal a kéréssel, hogy vállalják a döntőbíró szerepét. A két nagyhatalom kötelező nyilatkozatot kért az érdekelt felektől, hogy a döntést elfogadják és végrehajtják, miután ez a nyilatkozat mindkét részről megtörtént, Olaszország és Németország a történelmi szerepet elvállalta. Az olasz kormány Ciano gróf külügyminisztert, a német birodalmi kormány Ribbentrop báró külügyminisztert bízta meg a döntőbíró szerepével, s a tanácskozás színhelyéül Bécset, — 101 — 9*
