Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
Fegyverbe !
végighallgatni a szörnyű események híreit, mert ezt kívánta a magyar érdek. A kitartás, a türelem, a higgadtság politikáját kellett követnünk akkor is, amikor már alig lehetett. Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök a Függetlenségbe írt vezércikkben magyarázta meg a nemzetnek, miért szükséges ez a politika, miért elkerülhetetlen ez a taktika. Október 23.-án, vasárnap, jelent meg a Függetlenség első oldalán a miniszterelnök vezércikke, amely a Magyar út címet viselte és a következőket mondotta a nemzetnek: — Hallgattam idáig. Hallgattam, mert nem adtam fel a reményt, hogy a történelem hullámverése egy táborba sodorja a magyart és hogy ennek a nemzetnek minden fia, félretéve széthúzást és gyűlölködést épúgy, mint fellengző törtetést, vagy gyáva kishitűséget, az egységben rejlő imponáló erővel és fegyelmezettséggel fogja megvívni a maga harcát, folyjék ez a harc akár az érvek fegyverével, akár más eszközökkel. — Hallgattam és tűrtem, hogy a bomlasztás bujkáló bérencei rám szórják a leggaládabb rágalmakat. Amit annyian annyiszor sürgetnek, a belső revíziót már sok éve elkezdtem — magamon — és megtanultam, hogy van idő, amikor a legnemesebb férfikötelesség némán tűrni, mert nem az a fontos, hogy mi lesz az egyessel, életével, vagy akár megbecsültetésével is, hanem a nemzetnek a java való mindenek fölé. — De most úgy érzem, meg kell szólalnom. — Világosan szerettem beszélni mindig. Most is világos leszek. — Hiszem, vallom és állítom, hogy ennek a nemzetnek igenis szüksége van belső megújhodásra. Szüksége van egy régi, a távoli szemlélő számára talán pompásabbnak, tetszetősebbnek látszó, de közelről nézve bizony kopottas és divatjamúlt öltözék levetésére és különösen szüksége van erre ma, amikor a nemzet történelmi próbatétele megindult s amikor egy húsz éve elszakított miUiónyi embertömegnek újra magunkbaolvasztásáról van szó. — Húsz év nagy idő. Egy generáció nőtt fel más életkörülmények közt. A csonkaország északi határain túl húsz év alatt egy új magyarság született: összeterelte a nyájat a vihar, egy táborba kergette egy idegen, a magyar lelkiséggel értetlenül szembenálló és minden magyarsággal szemben gyűlölködő uralomnak akadékoskodása, elnyomása, üldözése. Megkeményítette a csapások sora, a vihar villámfényei nemhogy nem vakították meg, hanem inkább élesebben rajzolták eléje a körvonalakat és most ott áll a hazatéresre felvirágzott kapuk előtt húsz év alatt magára öltött új habitusában. Társadalmi felépítésében, jogokról és kötelességekről vallott felfogásában, nemzeti és faji öntudatában a hazatérő drága testvér máshol tart, mint mi. Ez a különbség feladatokat jelent számunkra. — Nem tagadom, örömrepesve várom a pillanatot, amikor az öreg törzsbe beojtjuk ezt a szenvedésekben megújhodott, megfrissült ágat, örömrepesve nemcsak azért, mert magyarok, sok-sok százezernyien jönnek vissza - 95 -
