Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
Megszakadnak a komáromi tárgyalások (Dr. Kapy Rezső)
tuk haza, kik német- vagy lengyellakta területről származnak. A magyarok tudják meg, hogy hadseregünk teljes felkészültségével, tankjaival és repülőgépeivel készen áll. Vegyék tudomásul, hogy az egész hadsereg szilárdan áll a kormány mögött. A szlovák hadsereg lábhoztett fegyverrel vár. Ez a rádiószózat jellemző volt a cseh módszerekre. Két órával azelőtt, hogy a magyar választ megkapták volna, tankokkal, repülőgépekkel és háborúval fenyegetőztek! Itt említhetem meg, hogy mennyire jellemzőek voltak az öt napig húzódó helyzetre Tiso naponta tett „nyilatkozatai". A nagy államférfiúi bölcsességre valló nyilatkozatok, amelyeket naponta a tárgyalások után tett, így hangzottak: — Vasárnap: jól kezdődött, jól fog folytatódni. — Hétfő: Jó idő van, süt a nap, talán a tárgyaláson is sütni fog. — Kedd: Nem lehet jósolni, nem tudhatjuk előre, milyen lesz holnap az időjárás. Reméljük, hogy szerdára tisztán látjuk a helyzetet. —* Szerda: Az idő még nem változott... Csütörtökön már nem nyilatkozott Tiso miniszterelnök, mert Pozsonyba utazott és így ezen a napon a világlapok tudósítói nem kaphattak tőle meteorológiai jelentést... A komáromi utcákon már hat óra előtt ember ember hátán tolongott. Türelmetlenül vártak. Ekkor jött meg a hír, hogy Kánya Kálmán külügyminiszter csak este hét órakor érkezik és ezért a tárgyalások megkezdését egy órával elhalasztották. Senki sem mozdult a helyéről. Egy órán keresztül hangzott Komárom utcáin: — Min-dent visz-sza! Min-dent visz-sza! És az ötnapos idegölő várakozás után megszületett az új jelszó: — Rög-tön dön-tést! Rög-tön dön-tést! Pontosan hét órakor gördültek át a hídon a magyar delegáció autói. Ha lehet, még a vasárnapinál is nagyobb lelkesedéssel és szeretettel fogadták a magyar minisztereket a komáromiak, hiszen érezték, hogy talán perceken belül eldől a sorsuk: rabok lesznek, vagy szabadok? Zúgott az éljen, szállt a virágfelhő a miniszteri autók után. Kánya Kálmán és Teleki Pál autóját végigkísérte dörögve, parancsolóan az elnyomott magyarok lelkéből fakadó: — Rög-tön dön-tést! Rög-tön dön-tést! A delegáció autói megálltak a vármegyeház előtt. A bizottság felsietett a tárgyalóterembe. A csehek már együtt voltak. Tiso is megérkezett Pozsonyból. Mindenki rögtön némán elfoglalta a helyét. Feszült várakozás, néma csend ülte meg a termet, a mellékszobákat és a folyosókat. Mindenki érezte, hogy most történelem készül. Lentről az utcáról a nyitott ablakon át behallatszott a Himnusz. Levett kalappal ezren és ezren énekelték odakinn. — 85 — 6
