Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Igazságot, de gyorsan

Csodálatos taktika, amelynek kacskaringós útjai azonban még nem értek véget, mert ime, úgy látszik, elértünk a zugügyvédi irodák rejtekeiből ellesett fogásokkal való operációkhoz. Tartozol száz forinttal és kérik tőled a száz forintot, ajánlj tizet, mert hátha elúnják az alkudozást és valahol a középen megegyeztek. Az ember szemét dörzsöli, vájjon ébren van-e? Mintha a húszéves levitézlett, tönkrement benesi politika valamikor világotszédítő, de ma már leálcázott trükkjei járnának fel, mint kísértetek a komáromi megyeházára. Nem, tisztelt tárgyaló, egy-két-három, vagy nem tudni, mennyi kormányok, ez nem a nemzetközi tárgyalásoknak módja, ez nem a jövő jóviszony kialakulásának az útja, ez csak arra való, hogy új bizalmatlanságnak, új ellenségeskedésnek a magvát szórja el ezen a sokat szenvedett földön, ahol egyszer már ideje volna, hogy megértés honoljon. A százforintos tartozásért mi száz forintot kertünk és nem kétszázat. Velünk nem lehet kényszeregyességet kötni, velünk nem lehet alkudozni a végtelenségig, velünk egyenesen, nyíltan és őszintén kell beszélni. Azzal a nyíltsággal és őszinteséggel, amellyel kezet nyujtunk a szlovák és ruszin testvéreknek, mert lelkünkből nem lehet kitörölni a sok együtt hullatott verejtéknek és a sok együtt ontott vérnek az emlékét. Semmit nem akarunk tőlük elvenni, ami az ő jussuk, mi tudjuk, hogy imperialista politikának az új népi elven felépülő Európában még nagyhatalom részéről sincsen helye és egy kisebb hatalom, mint a mienk, a nevetségesség vádjának tenné ki magát, ha ilyesmivel kacérkodnék. Mi csak az igazságot akarjuk, de mindenkinek. Nekünk épúgy, mint azoknak, akik a magyar területen túl talán nem tudják kimondani azt, amit éreznek, amiért dobog a szívük, mert a húszéves rendszer erőszaka és egy idegen szoldateszka megszállása még ideig-óráig elfojtja a hangjukat. Mi az igazságért küzdünk, csak az igazságért és amikor ezt tesszük, nemcsak magunkért harcolunk, hanem mindenkiért. Európa békéjéért, mert béke igazság nélkül nincsen. Csehszlovákia kérdésének újjárendezésénél önrendelkezés és egyenlő jogok illetnek minden nemzetiséget — a magyart is. Ez az igazság — amely ugyanaz mindenütt, Nyugaton épúgy, mint Keleten. Ez adott nekünk erőt, hogy fegyelmezetten kövessük azt az utat, amelyet Münchenben számunkra kijelöltek, de ez fogja nekünk megadni az erőt akkor is, ha azt látjuk, hogy ezt az igazságot kijátszani, meghamisítani akarják. Küzdeni fogunk érte minden erőnkkel, minden eszközzel, ha lehet, az érvek, a szellem fegyvereivel, ha kell, a tíz körmünkkel. Ez a nemzet megelégelte az igazságtalanságot, az igazságot szomjazza, igazságot akar és az igazságot ki fogja vívni! 82 -