Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Tamásné Zsadányi Mária: Régi történet

— Aztán ne feledd, amit mondtam. Holnap lesz a születésed napja. Tíz liter bort küldök a város pincéjéből és holnap estére már tied lesz a fekete viganóra való is. Siró uram gyors léptekkel mérte az útját hazafelé, de nagyon jó gondolatok kergethették egymást a fejében, mert a szájára sokszor nevetés lopakodott. Reggel hivatalos szobájában ült. Mellette egy hajdú állt. Minden huncutságban megértő cinkostársa Siró Bertinek. Sok közös titok bujkált a fülük mögött, de a hajdú még az italos percekben sem felejtette el, hogy akivel komázik, az fölöttese, a város gazdája. Nem egyenes dologban mesterkedhettek most sem. mert suttogott a hangjuk és a kitörni készülő nevetésük csak halk, jóízű kuncogás lett a szájukon, mintha attól félnének, hogy a fal is hallgatózik. Kint az ajtó előtt lépések kopogtak. Siró Berti hirtelen komolyra igazította a száját és erős kézzel markolta meg a hajdú tenyerét — Aztán rendben legyen! A hivatali szoba ajtaja becsapódott és kívül az ajtó előtt hat délceg, szálegyenes férfi állt. A hat kerülő. Kóce

%András, Bakó Mihály, Jónás Abris, Müller Pista, Szász István, Vári József. Olyan a szemük, mint akik tudják, hogy a férfiszó lehajlott az egyenesről. Egymást biztatták: — Eredj te elsőnek .. . Mind húzódozott, de akkor Bakó Mihály hirtelen lerántotta a kilincset és Szász István volt az, aki a legközelebb esett az ajtó nyílásának. Beléptek. Siró uram, a város gazdája, egy pillanatig mereven, szótlanul nézte őket. Két kezét a nadrágzsebébe süllyesztette és lassú, megfontolt léptekkel lépett a hat nagy szál ember elé. De hangja olyan volt, mintha az indulat mérge pattogtatná, még ha a szeme villámokat szórt is. — Azt a keserves mindeneteket! Hol jártatok tegnap éjjel? Nem megparancsoltam hogy a helyeteken legyetek? Hát mi az én szavam, falrahányt borsó? Kimegyek és egyik sincs ott. Azt elhiszem, hogy jobb a babátok mellett a tollas párnán, de azért a várostól nem jár fizetés. Három kerülő szájából egyszerre kívánkozott ki a szó. — Ott voltunk mi, tekintetes uram, hallottuk a sípját, de mert láttuk, hogy nincsen semmi baj, hát nem sípoltunk vissza. — Úgy. hallottátok, hogy én sípoltam, és azt nem láttátok, hogy cigányokat fogtam, és ha engem megöl ott az a két hatalmas cigány, akkor mit csináltatok volna a lelkiismeretetekkel? Most lóduljatok, de azt megmondom, ha ez még egyszer megtörténik, akkor az Isten legyen nektek irgalmas. A hat kerülő lassú, cammogó lépéssel bandukolt ki a szobából, a fejük mélyen a válluk közé esett és csak kint vettek jó, hosszú lélekzetet 90