Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Tamásné Zsadányi Mária: Régi történet

— Ganyesz, keresztút Egy szempillantás alatt dobták le a hátukról a tyúkokat és az egyik jobbra rohant, a másik balra. Mire a meglepett Siró uram magához tért, akkor látta meg, hogy ott maradt a hét tollas jószággal. — Hogy a devla kergesse meg őket! Már most mit csináljak? Ezek ugyan kibabráltak velem. ' A keresztúttal szemben egy ház áll. A leeresztett zsalugáter mögül kikéredzkedett egy mécses halvány, sárga fénye. A ház egy erdőkerülő özvegyéé. Valamikor szép menyecske volt az Erzsi és éjjelente nem Volt ritkaság, amikor Siró Berti megbabrálgatta a zsalugátert. Most pokoli terv villant meg a fejében. Vállára kapta a tyúkokat és biztos léptekkel, mint aki tudja, hogy merre van a járás, állt meg a zsalugáteres kis ablak alatt. Megkopogtatta. Ijedt-riadtan szállt a hang a szobából: — Ki az? — Én vagyok az, Csőre, Siró Berti. Nyisd ki csak nyugodtan. Pár pillanat alatt sietős lábak kopogása hallatszott, egy retesz tolódása és a nyitott ajtóból kiömlött a sárga fény a sötét éjtszakába. Egy menyecske ijedt szeme nézett a Siró Berti titkokat takaró szemébe. A város gazdája rántott egyet a vállán és a tyúkok hétfelé estek. Az asszony ijedten sikoltott. — Hát kend hol szerezte ezeket? — Most ne kérdezd, Csőre lelkem, majd elmondom szép sorjába, csak elébb egy kis törköllyel szeretném leöblögetni a torkomat. Az asszony nem kérdezett többet. Ügyes mozdulattal sürgöttforgott a város gazdája körül és Siró uram egy-egy pillantásnál mélyebben felejtette a tekintetét a még mindig szemrevaló menyecske beszédes szemében. Erzsi a törköllyel Siró uram mellett állt meg, annyira közel, hogy a teste melegét megérezze a férfi. Siró uram nem is maradt mozdulatlan. Egyik karjával átölelte Erzsit és jót csipett a húsába, oda, ahol a legvastagabb az asszony húsa. — Lanyhább már a tied is, Csőre, nem pattan már vissza róla az ujjam, mint valamikor. Dehát veled együtt vénülök én is. — Keml nem akar megvénülni, gazda uram. Erre még a verebek is azt csiripelik, hogy szaladgál kend még ma is a fehérnép után, de csak a friss csirkét szereti. A csirke szóra megvillan a Siró uram tekintete. — Ülj csak ide mellém. Csőre, fontos szóm van veled. Halkan súgtak, búgtak és az asszony néha fölnevetett, mintha csiklandoznák. Ök tudták csak, miről beszélnek. Az éjtszaka lassú derengéssel ébredt a hajnal felé, amikor Siró uram Erzsitől búcsúzkodott. 89