Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Tamásné Zsadányi Mária: Régi történet

Régi történet Irta : Tamásné Zsadányi Mária Síró Berti uram, a város gazdája, mérgesen vakarta meg a füle :övét, a pofacsontok veszedelmesen táncoltak az éles vágású arcon. — Az áldóját! Már megint ez a följelentés érkezett, hogy tolvajok járnak a szőlőhegyen és dézsmálják a szőlőt. Nagyot rántott a széken, úgyhogy a szék egylábon ijedezett a hatalmas ember súlya alatt. Még mindig beszélt és a négy fal hallgatva vette tudomásul Siró uram nagy mérgét. — Mind elcsapom a kerülőket. Ügy látom, a jó szó már nem basznál semmit, de majd adok én nekik! Hatalmas lendülettel rúgta ki maga alól a széket. A szék előbb táncot járt és négy lábát a mestergerenda felé meresztve állt meg a földön. Siró uram, mint egy fölingerelt bika, újra fújta a mérgét Széles melle .megreszketett az indulattól. Heves mozdulattal rántott egyet hosszú, hegyesre kipedert bajuszán. Lekapta a falról a puskát, olyan indulatos volt a rántás, hogy a szeg is a szíjjal szakadt ki a falból, és dörgő, nehéz léptekkel hagyta el a hivatali szobát. — Ha a kerülők nem fogják el a tolvajt, majd elfogom én. Ekkor már erősen sötétbe hajlott az őszi este, és mint kicsi égő fáklyák ragyogtak fent a csillagok. Az erősödő karéjú hold is most kezdte el teljes pompájában a ragyogást. Hosszúra nyúlt fekete árnyéka kísérte Siró uramat a szőlők felé. Nagy csend feküdt el mindenen, a kisváros emberei hamar térnek nyugovóra, hogy másnap a piros nap első sugarai ébren találják őket. A sikátorokon át is csöndesség lopakodott, csak egy hegy ház nyitott konyhaajtajából surrant feléje a mosogató lányok szerelmes, bánatos éneke. De Siró uram nem hallotta meg ezeket és nem hallotta meg kint az országút mentén a rezgőnyárfa bús susogását sem. Az indulat mindig erősebben hullámzott a lelkében, mint a nyugodt tó az egyetlen bedobott kavicstól. A szőlőhegyek alatt járt már. Erősen fújt bele a sípjába, erősen hegyezett füllel figyelte, de a síp hangjára nem jött felelet. Megjárt egy-két, három hegyet, a hatodiknál tartott már, de a sípja szavára sehonnan se feleltek vissza a kerülők. Egyedül járta a nagy sötétséget pedig ez nem volt nagyon biztató, hasonlított a hegy valamit a temetőhöz, mert ott is olyan rendben állnak a kis fakeresztek, mint itt, a szőlőkarók, de eszébe se jutott a rossz érzés, mert nyugodt volt a lelkiismerete. Egyenletes, 87