Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Kiss Ibolya: Oceánum mellett

asszonyi arc emelkednék ki. Fehér volt az arca a habhói kelt asszonynak, mint a partot csapkodó hullámnak, de harag cikázott át a szép vonásokon, mint ezeken a morgó, zúgó, rettentő vizeken. „Sebes tenger habja Julia haragja" — formálta'rögtön a verset. Aztán felszakadt belőle a keserűség. — Hej, Julia, Anna, Losonczi Anna, ha Te nem taszítottál volna el magadtól, ha jó szavad Lett volna énhozzám, akkor nem ülnék itt idegen országban, nagy semmittevésben, hanem országomnak első katonája volnék, vitézi énekek vidám daloló j a .. . Ha még egyszer haza mehetne! . . . Ha még egyszer érezné keze a kardja markolatát, a kardot, mellyel mindig elsőnek rohant a törökre. Az esti szél meglibbentette a mentéje szárnyát. . . Tavasz van .. . Odahaza most már csirába szökkent a mag, zöldéi az őszi vetés ... S a sárguló, érett búzakalászt majd a pogány aratja le? Ügy hozza a hír, a török már Esztergom alá érkezett. .. Felhördült. Hát lehet ezzel a gondolattal idegen országban élni? ... Hazamegy, haza, még ha láncra vereti is a császár. Felugrott. Szaladni kezdett... És futott, futott lélekzetelállítón Dancig kővel kirakott sikátorain keresztül, hogy pakkoljon, hogy hazamenjen, ahol a török Esztergom vára alatt merte felütni táborát... 82