Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

N. Jaczkó Olga: Ruzicska úr, a jó angyal

ék soha!... Mert az ügyvédek nagy kutyák, de a jó Isten megsegít s az igen nagy kutyák körmei közül is csak kikerül egyszer a szegénymber!... És mégis csak jó, hogy ittmaradí az óra, amely ha nem is ár már megbízhatóan, elütötte azt az órát, amelyben születtünk, ímelyben elsóhajtotta életét az apánk, meg anyánk. Az ó~a, mely zámlálgatta a fejünk fölött a boldogságnak meg a szorongásnak a >erceit és sántikálón is kedves tanuja marad az életünk történetélek... És jó, hogy ittmaradt a zongora, mert mi muzsikálna, mikor t nagy kutyák sorra ki fognak dűlni és Ruzicska civilben fog eljönni áncolni egyet annak az örömére, hogy nem kell többé ide unifornisban jönnie? ... Jó, hogy ittmaradt az íróasztal is és nem a térlünkön kell aláírni azt, hogy.az árverést nem tartottuk meg, mert a elperes ügyvédje nem jelent meg a kitűzött időpontban! Evvel Ruzicska úr három aktát penderített ki a táskájából az íróasztalra, mely aktákat a házigazda fohászhoz hasonló sóhajtással írta alá ... A háziasszony elálmélkodva nézett egyik férfiről a mákra, Ruzicska úr pedig, visszaillesztve az aláírt íveket aktatáskájába, búcsúzkodni kezdett. — Tessék csinálni valamit — tanácsolta atyailag a házigazdának, — mert én ugyan a legeslegalulra teszem a bíró úr asztalára azokat a megkereséseket, melyekben az ügyvéd árverést kér uraságodék ellen, de valamikor mégis csak a kezébe jutnak a bíró úrnak, rrvg... mások is vannak, akikről le kell ráncigálni a kutyákat, hogy 'így kis lélekzeihej jussanak a szegények ... És ne féljenek, a költség nem nőtt ma nagyot, lít van ni: én mindig csak tizenegy korona hetven fillért kapok a kiszállásért... Egészen a lépcső aljáig kísérték ki Ruzicska urat, aki ott megállt és a falu felé fülelt. — Nem, nem hallani az ügyvéd autóját bőgni — állapította meg elégedetten, — de azért én mégsem megyek az utcán. Lehet, hogy az ő órája másképpen jár, még kierőszakolná, hogy visszatérjek és kellemetlen vita kerekedhetnék afölött, hogy melyikünk órája is mutatja a pontos időt... Ha mégis beállítana, tessék csak azt mondani, amit a jegyzőkönyv is elmond a bíróságon: hogy én megjelentem, de miután ő, mint a felperes ügyvédje, nem jelent meg a kitűzött időben, aem lehetett megtartani az árverést... Kezeit csókolom ... alázatos szolgája! ... — Ott igen nagy lesz a sár — kiáltott figyelmesen a háziasszony Ruzicska úr után, aki nekivágott a februári csatakban úszó kertalj i ösvénynek. Ruzicska úr csak intett, hogy nem baj. Egy pillanatra megállt, hogy hátratolja az óráját, melyről az előbb még azt állította, hogy a világ óráinak legpontosabbja, aztán cuppogva kaptatott fel a szakadékon a sudár nyírfák és feketés fenyők között, pont abban az irány79