Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Darkó István: Fekete szivárvány

% ezt magam akartam. — A szabó engedékenyebben nevetett: — Meg is kérdeztem tőled, hogy milyen bélést akarsz. Más gukkerra] sincs, igaz-e? Gyurkó egy pillanatig habozott, hogy megmondja-e neki. Talár jobb volna, ha több szóval nem ingerelné a mérges szabót VégüJ majd az egész ár fejében pénzt talál követelni, s nem elégszik meg az egyik felében kikötött sajttal és túróval. Mégse tudta elhallgatni — Ezek a virágok, meg ez a zsinór... most másszínű rajta mint amilyeneket azelőtt csináltál. Csak nézem, hogy mi ez .. . amíg meglátom. Hát most már mért nem olyan hímzést tettél rá? A szabó képében összeszaladt a kevéske vére: — Mi?! Ez talán nem jó neked? — Nem az, hogy nem jó. Jónak éppen olyan jc, mint a régi A kozsuk attól kczsuk marad. De megszoktam, hogy a virágokhar elegendő zöld is legyen. A szabó felhorkant a dühtől. Egyhelyben lépegetett egy darabig rábámult Gyurkóra. szinte megharapta. Elkapta mellén a nagy dara

1;: embert s maga amilyen kicsi és keszeg volt, akkora erővei rángatta maga után. Gyurkó nem ellenkezett. Kézbe fogta a kozsukot és men' a szabó után. Legalább megtudja, mi van bent. — Gyere, csak gyere — sziszegte a megcsappant szabó, — gyere, mondd el ezt odabent is. A szobában odaállította a juhászt az emberek elé, szemben a tanítóval. A karjával feléje csapkodott és sebesen kiáltozott: — Nézzétek, barátaim, ezt a Gyurkót. Hogy mit mondott nekem ez az áruló! Eljött a kozsukjáért, amelyet potom áron, felébe a büdöí sajtjáért csináltam neki. Meg vagy-e elégedve, kérdem tôle . .. Azt mondja, hogy meg, csak a hímzés színe nem tetszik. Neki még zöld kell a kék helyett! — Bolond vagy te snájder — szólt közbe szelíden Gyurkó. — Hallgass! — ordított rá egy vörösképű ember. A tanító is megszólalt: — Meg kell tőle tudni, hogy érti-e, mit mondott ezzel? A vörösképű megint ráordított Gyurkóra: — Mondd meg, hogy mi a kifogásod a hímzés ellen? — Nekem csak az, hogy egészen más a színe, mint amilyet eddig hordtunk. — Ahá! — kiabált a szabó, — lássa, tanító úr?! — Várjatok — intett a tanító, — beszéljünk értelmesen. Nézd Gyurkó, te talán nem is tudod, hogy mit beszélsz. Pedig neked, már csak a származásod miatt is, vigyáznod kell. Arról van itt mosl szó, hogy máskép lesz, mint volt Akik eddig urak voltak, elmennek a pokolba. Mink leszünk helyettük az urak, érted? — Értem. A tanító úr úgy magyaráz nekem, mint egy kis gyerekecskének. Tudom, most forradalom van és kiütött a szabadság, ßn a háborúból hazajöttem és csak azt mondtam, hogy a szabó más hímzést tett a kozsukomra, mint amilyent eddig hordtunk. 4B