Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Tamás Mihály: Sors

— Láttam ... a szememmel láttam ... — Hogy ezt ne tegyem, mer ez nem Öregnek való munka, meg azt ne tegyem ... meg úgy legyen, ahogy apám akarja. Gyermek szaladt ki a szobából, három éves, maszatos, de vidám és pufók, öreg János elkapta a pendelye csücskét, magához húzta, a térdéhez. Magához szorította, nem szólt, csak szorította, jó ez így, a jó meleg gyermektest. A gyermek menni akart, kápálózott, de aztán hamar belenyugodott Megült az öreg ember térde közt — Azután meg azt kezdte el, hogy hogy vóna, ha ő tudná, hogy a magájéba dolgozik ... mert hát apja apja... de mégsem ez •z igazi dolog... meg az öregeknek már nyugalom jár... dógozott eieget életében... puha kenyér, puha hús, puha ágy, borocska... mit töröm magam? Csele András csak elnézett a sövény feleft, a maga udvarára nézett. Neki lyányai voltak, fia egy se, a lyányok széjjel mentek, kiki párjával, ö maradt otthon, ő is a párjával. Szógalegényt vettek, az dolgozott, ö csak komandérozott — Hiszen úgy kéne lenni ... — Amikor készen lettünk, oszt jöttünk a közjegyzőtől, akkor ott helyben az utcán kezdett kijönni rajta a rossz. Aszondom, gyerünk be Pipanyakhoz, mire ü szólt, hogy ü olyan ronda helyre nem megy, ü Rikterhez jár, ha a városban van, a mázsaház elé, ott fehér abrosszal van betakarva az asztal. Aszonta, ha apám Pipanyakhoz akar menni, hát menjen, de ü megyeri Rikterhez. Mit tehettem, mentem én is Rikterhez. — Hallottam rúla . .. — Errül? — Errül is . .. meg RikterrüL Doktorok járnak oda, oszt az a kter zsidó panaszkodott, hogy nern fogy a ser, oszt az egyilc doktor a t mondta neki, hogy Rikter úr, csináljon kevesebb habot, akkor majd több ser fogy, meglássa ... he ... he ... Szárazon nevetett, nem jött már neki a nevetés, öreg János nem nevetett, ő csak mondta, magának mondta, amit mondott. — Attul oszt megfordult minden ... semmi se vót jó, amit én c-ináltam. Még a menyem csak haggyán, de a fiam, ü nagyon komisz lett, olyan komisz, hogy sokszor mán gondoltam, visszacsinálom a dolgot. De már nem lehet. Csele András felfigyelt. — Lehet — Nem lehet. —Lehet, ha mondom... én mán hallottam olyat, hogy lehet. Nagyon figyelmes lett öreg János erre a szóra. Ha András mondja és olyan biztosra állítja, akkor mégis lehet valami a dologban. — Hej, ha lehetne ... az én időmben még nem lehetett. Egymásra néztek és hallgattak. Tudta mind a kettő, hogy miért. Szomszédok voltak. 31