Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Rácz Pál: Húsvéti jácintok

Húsvéti jácintok Irta: Káea Pál Apró asszonyka volt Mezeiné. Nern is hitték el, Hogy az a két szép fiú az övé. A Lajcsi, meg a Pál. Mind a kettő a fővárosban tanult s így otthon csak az öreg pipázott Az öreg Mezei, aki jegyző volt. Ott álit a házuk a kis város közepén, ahol az utcák kereszteződnek. Szemben a templommal. A ház végében kicsi kert volt. Magas palánk övezte, hogy jól megfeküd j e belül a nap, ha süt. Érdekes kis kert volt ez. Egyszer a kis, apró asszonyka felparcellázta. Évekkel ezelőtt. — Ez lesz a te kertecslcéd — mondotta akkor, — ültess bele, amit akarsz. Ez meg az apátoké lesz. lit meg, a sarokban a Pálé. A többit én gondozom. Majd meglátjuk, kié lesz szebb? Lajcsi akkor szép, szőke, hamvasbőrű fiú volt. Izmos és karcsú. M03I hatodikos a piaristáknál, de olyan gyerek, mintha elemibe járna. Ellentéte a kisebb Pálnak, aki barna, apjafajta, nehéz és pajkos. Lajcsi nagyon megörült annakidején a kis kertecskének. — Jaj de jó lesz, kisanya! Ezt én fogom gondozni. Jácintot ültetek bele. A kismama elcsodálkozott: — Miért éppen jácintot? Lajcsi elpirult. Olyan jól illett fehér bőre alá ez a kis egészséges vér. — Azért anya, mert az jókor tavasszal már virít. Március végén már virágja van. És én azt úgy szeretem... A kismama nem értette. — De hiszen úgyse leszel itthon. Lajcsi az apró asszony nyakába kapaszkodott. — Anya, hát jusson eszedbe, hogy tavasszal húsvét is van ... Képzeld el, mikor hazajövök, itt fognak várni a kis fehér, meg rózsaszín fürtök... Pár lépéssel idébb talán az utolsó hó maradványai fognak olvadozni, de már itt, a palánk alatt, ahová a nap odatűz, olyan szépen fognak kikukucskálni a jácintok, mint mi szoktunk Pállal az ablakból, ha katonák jönnek ... No, nem igaz, anya? Mezeiné helyeselte. — Okos fiú vagy te, Lajcsi! Pál csodálkozva hallgatta ezt az új rendet. — Én kukoricát ültetek bele. A kisanya még kevésbbé értette. 20