Gúthori Földes Gyula: Felső-Csallóköz árvédekezésének története (Pozsony. Felső-Csallóközi Ármentesítő Társulat, 1896)

Jégállások, jégmenések, árvizek a 16-ik századtól napjainkig

33 A legtöbb töltés szakítás, a gútkori összeszorított ármeder fölött elterülő Püspöki-Szeinet-Gúthor közt, sőt közelebbi megjelöléssel Dénesd és Gúthor közt azon töltés részen fordult elő, mely a régi Farkastorok gútkori holt Duna folyását követve, Dénesditől Gúthorig merőleges vonalban fut az ÖregDunának most már szabályozott vonalára is. 1760., 1787., 1789., 1809., 1862. voltak itt nagyobb gátszakítások r 1891-ben, ha magasabb és erősebb méretű új töltéseink addig el nem készültek volna: bizonyosan eléri Csallóközt az 1862-iki veszedelem. Az árvízveszély e vidéken még emelkedett a mult év óta, amennyiben a Duna jobb partján közvetlen a vízfolyása mellé erős védtöltéseket építettek ; a mosonyi ágat pedig vízmennyiséget szabályozó kapuval látták el. — Jövőre a gúthori szorosnál esetleg összeverődő jégtorlasz a Duna egész vizét — más útja nem lévén — a mi, a helyi viszonyok kényszere alatt a Duna folyására egyenes szögben futó töltéseinkre fogja szorítani. Itt valamely módon javítni kell a helyzeten, különben nagy baj következhet a mi befolyásunk és meghallgatásunk nélkül teremtett viszonyokból. Még más tanúságot is levonhatnak azok, kik a Duna szabályozásával egy időben, sűrű egymásutánban előállott, magas nyári vizekért a Duna szabályozást okolták; de azok is, kik FelsŐ-Csallóköz fokozatos kiszáradását a Duna vízszintjének alábbszállásában keresik. Látható ugyan is, hogy a szabályozás előtt is voltak egymás után évek, midőn a nyári zöldár töltéseinkig ért, sőt azokat ostromolta is. — Csak az utóbbi évtizedekben, a szabályozás előtt 1861., 1865., 1867., 1883-ban is voltak magas nyári vízállások. Ha a régi töltések ismert magassága alapján, az akkori vízállások magasságát, a mai 0 pontra viszonyítva kiszámítjuk : nem találjuk a Duna vízszintjének oly alábbszállását, mely Csallóköz kiszáradására vezethetett volna. De megfejti ezt a 35 évről összeállított téli félévi, tehát az esősebb időszak, csapadékviszonyainak kimutatása. Az april-szeptemberi félév nem szaporítja vizeinket. Az 1895-i hosszan tartott tél és a téli magas vízállás után, ime minden mélyebb lapos megtelt fenékvízzel, annyi vizünk volt, mint egy emberöltővel ezelőtt. Ámde a Duna vízállásának apadásával eltűntek a vizek és Felső-Csallóköz teljesen kiszáradt és ' mívelés alá vett laposait, tófenekeit innen onnan már csak névből fogja az utód ismerni. Mind a mellett azonban, az általános vízszín alá szállás regéje csak rege marad. — Igen is, az egykori mély ereket, tófenekeket lassanként feltölti a mívelés és a csapadék a magasabban fekvő szántóföldek lehordott humusával, azok vízátbocsájtó tulajdonsága apad, medrüknek emelkedése a fenékvizek felütödését is mind inkább gátolja. Dunaközi erdeink is fogynak, a régi keményfa erdők (főként ezen3