Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)
Bereck József: Türelem
de ahogy a markolatra pillantottam, fölvillant előttem apám alakja, ahogy hirtelen megáll az istászegi kanyarban, megfordul, néhány lépést visszamegy, s egy darabka fát vesz fel az árokból. Hóna alá szorította, s tovább folytattuk az utunkat. Akkor nem kérdeztem semmit, de néhány nap elteltével felfedeztem azt az arasznyi, karvastagságú fát a fészer egyik tartógerendája mögé szúrva. Volt ott még néhány ék, vasdarab, tíz-húsz szemnyi rozsdás lánc, kis göngyöleggé tekert vékony drót és egy kalapnyi kátránypapír. Sok év eltelt, a legtöbb faék elhasználódott, de mindig újabbak kerültek a helyükre, egy törött sarló is meg valamilyen autó elveszített számtáblája, de az a fadarab még mindig ott lapult. Egyszer megnéztem közelebbről is; már évek óta nem nyúlt hozzá senki, mert a felületét finom, egyenletes porréteg lepte be. Ahányszor csak a fészerbe léptem, pillantásom akaratlanul a tartógerenda felé tévedt. Nevetségesnek tartottam az egészet, de miután egyre gyakrabban gondoltam a fadarabra, idegesíteni kezdett a dolog. Elhatároztam, hogy elfelejtem az egészet. Nem sikerült, sőt, egyre jobban megzavart az a tény, hogy olyan lázasan meg akarok feledkezni a fáról. Hülyeség, de sokszor a fészer felé lépkedve attól féltem, hogy nem találom majd megszokott helyén a kurta fadarabot. Már nem tudom, milyen fa ágából törhette le valaki, és hajította az árokba, és nem is érdekelt soha, de a rohanó évek sem tudták kitörölni emlékét a tudatomból. Egyszer még Táborban is eszembe jutott. Katona voltam, éjszakai menetgyakorlatra indultunk, a huszadik kilométernél megálltunk egy szunyókáló falu közepén, feltöltöttük kulacsainkat az utcai kerekes kútból. Egy cigit is elszívtunk, s közben az utcai lámpa fényénél a mienkhez hasonló fészert pillantottam meg az egyik udvaron. Emlékszem, rögtön a fadarabra gondoltam, furcsa vágyat éreztem, hogy megnézzem, mi van egy hasonló fészer tartógerendája mögé szúrva. Amikor hazamentem szabadságra, első utam a fészerbe 48
