Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Bereck József: Türelem

amúgy is, de tudom, főként azért hívott, mert mindig 'kifizettem a számláját. Hamar lerészegedett, mindenféle lányokat akart rám erőszakolni, sokszor sírt, verte az asztalt meg a mellét, itt gyötrődöm négy évig, mint egy fakír, no és mi lesz belőlem, egy senki, olyan kezdő fizetéssel, amilyet te még előlegként se fogadsz el. Mindig azt akarta bebizonyítani, amivel nem sokat törődtem. Azt hitte, kisebbrendűségi érzésem van a főiskolások között, mert csak baggeres vagyok. Akkor nem látogattam volna meg. Elismerem, eleinte zavart, de Mária megkért, vigyem el táncolni, végigsimított a haján, parányi, karcsú kezét beletúrta a tenyerembe, felfelnézett rám, mosolygott, aztán azt mondta nevetve: Istenem, ekkora behemóttal még nem táncoltam. Később bebarangoltuk a Zobort, csókolóztunk, jóllaktunk éretlen vadkörtével, s megesketett, hogy augusztusban elmegyek vele Serguba, a romániai nagymamájához, oda közel a tenger, meztelenül fogunk napozni és fürödni. Romániába nem mentünk el, de aztán rendszertelen időközökben .találkoztunk Brünnben, Pozsonyban, a Balatonnál vagy másutt, de mindig nagyon örült, szinte tapsolt örömében, kucsmát, sálat, nyakkendőt, aktatáskát, ernyőt akart venni, és vett is. Minden attól függött, hogy tél volt-e éppen, vagy nyár, szomorú voltam-e, vagy vidám. De most már tudom: a mosolya mindig olyan volt, mint egy pohár frissen csapolt barna sör. Tíz óra felé már ritkábban jártak az autók. A betonút szürke volt és meleg. Meztelen talpát szinte égette a sima útburkolat. Szerdahely felől magányos kerékpáros közeledett. Az idős férfi mereven, egyenes derékkal ült a kerékpár nyergén, válla fölött kikandikált a volt zsidótemplom csonka tornya, s mire felismerhető közelségbe ért, szikár, csontos alakja már fél Szerdahelyet eltakarta. Hosszú bajusza hófehér volt, fekete kalapot és öltönyt viselt. Amikor lassú tempóban elhaladt mel43