Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Bereck József: Türelem

sodrásba kerül bennem az a felbomlott valami, becsa­varodom ... Tudom, harmincon felül az álmokat imár valóra illik váltani. Milyen szerencsés helyzetben van­nak azok, akik az álmok idején szerények voltak. Vagy erősek, s harmincon felül is azok maradtak. Kellemet­len érzés, mikor valaki tudja, hogy nem gyenge, de nem tud örülni neki. Máriával való találkozásaimat nem tu­dom, hogyan magyarázzam meg. Lényegében nincs is értelme a magyarázkodásnak. Amikor a komáromi állo­másra befutott az újvári gyors, már öt éve mindennap gondoltam rá. Vagy csak minden héten? Néhány szál virág volt a 'kezében meg csomagok. Amíg a peronra ért, rövid fekete haját telefújta csillogó jégszilánkok­kal a szél. Ügy örült, amikor megpillantott! Magasba lendítette volna a kezét, ha nem tart annyi csomagot. Pozsonyban, Nyitrán, Brünnben vagy bárhol találkoz­tunk, mindig kitörő örömmel üdvözölt, s mindig sok csomagot cipelt. Rövid fekete haját jégszilánkokkal fújta tele a szél, s nedves mosolya egyre gyorsabban úszott felém a siető szőrmekucsmák és prémgallérok között. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy olyan a mosolya, mint egy pohár frissen cäapolt barna sör. Várj egy pillanatig, mondta, a nénikémet elhelyezem a váróteremben, meg ezeket is, rögtön visszajövök, csak várj, mindjárt itt leszek, mindjárt... Amikor a lengő­ajtó rábólintott karcsú alakjára, egy másodperc tört része alatt rájöttem találkozásaink hiábavalóságára. Ösztönösen védekezni akartam a felismerés ellen, de abban a pillanatban mindent tisztán 'láttam, éreztem. Belefagytam a pályaudvar mozdonyszagú levegőjébe, minden megmerevedett körülöttem, s csodáltam, hogy ném érzek fájdalmat. M'ire Mária visszajött, már egy közeli vastag oszlop mögött álltam. Láttáim, szemébe egy szomorú hópehely bulit, hamar elolvadt, s mintha osaik ott talált volna, hangtalanul üdvözölt: Jaj, Dodó, el sem hiszed, meny­nyire boldog vagyok, úgy örülök, hogy találkoztunk, 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom