Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella

Esztétikai eredményeik nem kiforrott értékekben, a befejezettség tökélyében és elért formaegységben nyilvánulnak meg, hanem útkeresésük stílusgazdagságában és szenvedélyességében, valamint lélektani érdeklődésük sokrétűségében. Prózájuk erősen lírai jellegű — néhányan közülük költők is —, gyakran élnek érzéki képekkel, hasonlatokkal, kedvelik a metaforikus párhuzamokat és a szimbolikus jelrendszert. Témáikból következik a közvetett kifejezésmód: a hangulat- (állapot-) dráma. A belső feszültségmezők kívülről, látszólag mozdulatlanok, mert a látható világ felszíne alatt feszülnek és tettekben gyakran meg sem nyilvánulnak, láthatóvá tételük csak áttételesen, közvetve lehetséges. Ez a próza erősen az intuícióra és a sejtetésre épít, és mindenképpen meditativ, illetve megjelenítő és nem leíró (epikai) jellegű. Mészáros Károly elbeszélésmódja áll legközelebb az epikához. Ö az időrendbe szedett történés — fabula — folyamatát apró és pontos megfigyelésekkel támasztja alá és hitelesíti, mintegy szociológiai pillérekre építi fel, de a cselekmény mellett állandóan ott bujkál az a fokozott figyelem is, amellyel az alakok lélektani motiváltságára ügyel. W u r c z e 1 Gábor eleve kísérletező alkat, szinte minden írásához új formát keres, ezek azonban alapjegyeikben egy tőről fakadnak: egy múltat, jelent és jövőt összegező és komplex módon átélő valóságszemléletből, amely a realitás, a látomások és a sejtések szövevényében mozog és belőlük építkezik. Ez a szemlélet teljességében akarja érzékelni a világot, és érdeklődése szálai a jelenség minden érzékelhető összefüggésébe belekapcsolódnak. Egyszerre vizuális, gondolati és sejtető próza az övé, hatásában és egyetemességre való törekvésében a zenére akar hasonlítani (A Nagy Fehér Ház varosa, Akváriumban polipok). Mikrokozmosz című irodalmi kollázsában W u r c z e 1 inkább realista és kevésbé sejtető; apró valóságelemekből rak össze széles horizontú, tablószerű mozaikot, melyben az alkotószemcsék ugyan külön életet is élnek, de életük értelmét és hangulatát a ragasztóanyagként mindenütt jelenlévő, egyértelmű központiérzelmi koncepció határozzsa meg. B e r e c k Jósef az emberi tudat és az ösztönök játékának az újrateremtésével kísérletezik, s a belső én elemzése során 27