Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella

sorsa alakulására hatni akar. Jellemző Kövesdire, hogy novellájában (Ballada egy régi nyárról) a gyerekkorig nyúl vissza, mert nem az állapotok, de inkább a lélek genézise, az emberi lényeg gyökerei érdeklik, az élet értékeinek a születése és bukása. Ennyivel más, mint a többiek, hőse pszichéje a társadalmi tudat összefüggéseiben változik, és nem csupán önsorsára, de a közös emberi sorsra is reagál. Kovács Magda így fejezi be novelláját (Lujza utca három): „...És akkor fölém borult életem legillatosabb, legszikrázóbb reggele. Ágyamat körülnyaldosta a fény ... Ügy aludtam el... mintha egyenesen az égbe akarnék hajózni." Az ő önvizsgálata a legemberibb, mert a legpóznélkülibb és a legkönyörtelenebb, egy másik írásának már a címe — Hazugság nélkül — magában hordozza az őszinteség igényét. A tehetetlenség érzését kissé elromantizálva írja meg, de olyan szenvtelen öniróniával és a szép utáni rejtett vágyakozással — „Végtelenül vágytam valami szépre" —, hogy írása „az intellektuális önmélyítés" (Tőzsér Arpád) és emberi megtisztulás dokumentuma lesz. Nála is szerepe van a közömbösségnek mint a fölény lehetőségének, de a finom önirónia és a sorok között bujkáló fájdalom nem engedik írását cinikussá torzulni, a szerző megmarad a tárgyilagosságnál és a tényekkel való szigorú szembenézés állapotánál. Kínlódva, de kimondja: ez vagyok, ezek vagyunk. K eszeli Ferenc elbeszélésében (Krisztálytiszta szombat) az emlékek és a jelen pillanat mozaikszerű váltakozásának és keveredésének a végeredménye valami lemondó tárgyilagosság, amely rideg páncélként zárja körül a lelket, és az érzések kisugárzását elszigeteli. K e s z e 1 i tudósítani akar, tényeket közöl, és a szenvedésről, a tragédiáról úgy beszél, mint ahogy a lakbéremelésről beszélne. Mészáros László novellahőse árbockosarából Párizs felé nézelődik, és önelemzése francia környezet felé irányul, hogy onnan visszaverődve újra hasson reá, megtanítva őt, hogy „az utat végig kell járni". Fiatal íróinkra tehát hatott az az írói valóságszemlélet és stílus, amelyet George Steiner „menekülésinek nevez, én pedig újromantizmusnak minősítettem. Eljutottak az énközpontúságig, majdnem annak kizárólagosságáig, el a kö23