Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mikola Anikó: A sárga macska délutánja

mit tehettem? Egyszerűen nem tudták megérteni, hogy csöndre van szükségem. Nem szeretem az izgága futkosást, cincogást magam 'körül. Aztán egy éjszaka üldözőbe vettek, és én valami ismeretlen szikla felé menekültem. A körmömmel kapaszkodtam a függőleges sziklafalba, úgy próbáltam felmászni rá, már-már sikerült, de akkor lövés dörrent, és én visszazuhantam az ágyba. Verejtékes volt a párnám. A félrehúzott szekrény mögött még ott vibrált az előbbi csattanás, s a csapda egy darabig még tehetetlenül verődött a padlóhoz. Befogtam a fülem, hogy ne halljam, de úgy is hallottam. Aztán csönd lett. Reggel újságpapírba csavartam Malvinkát, s az egérfogóval és szerelme titkon érő sok-sok kis gyümölcsével együtt eltemettem. Aznap délelőtt Oszkár sírja is odakerült a diófa alá. Aztán csak ültem, ültem, és sokáig úgy éreztem magam, mint aki tévedésből idegen bőrbe költözött. Hát ezzel a kis gombolyaggal mi legyen? Gyilkolni többet nem akarok. Mindenesetre elzárom a kenyeret, s az asztal alá egy tányérba ételmaradékot teszek. Talán megérti, mire célzok. Talán rájön, hogy ezentúl vendégnek kell éreznie magát nálam, bár ez a legszörnyűbb büntetés, amivel sújthatom. A sárga macska most feláll, leugrik a MSkamra tetejéről, és az ajtó felé indul. Óvatosan lépked a hóban, meg is áll néha, mintha fontolóra venne valamit, de aztán csak jön tovább. Űjra kinyitom a könyvet, és úgy teszek, mintha észre se venném, amikor belép. Már itt áll a szoba nyitott ajtajában, most mozdulnom sem szabad. Ä11 és néz, engem figyel. Percekig tud figyelni ilyen mozdulatlanul. Ügy látszik, mindent rendben talált, mert elfordította rólam a szemét, és odatelepedett a kályha mellé a megszokott helyére. Becsukom az ajtót, és visszaülök a fotelba. A sárga macska meg se moccan, szótlanul nézzük egymást. Azt mondják, az állat nem bírja sokáig az ember tekintetét. Ö azonban csak néz, a végén nekem kellett elfordítanom a fejem. 240