Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros László: Egy utca, egy ház…

Igen, ez az a ház. Gyorsan fel, második emelet, most balra! Csengő. Bent zörej, léptek ... nyílik az ajtó! „Virágocskám!" „Vártalak!" Milyen is volt Flóra szeme? A haja fekete volt, a szája piros, teste kemény és perzselő. Nem fordult el, amikor levetkőzött... Megint ez a kép! A tavasszal történt. Mindig bement jó éjszakát kívánni. Lehajolt és homlokon csókolta a fiút. A mély kivágású hálóingből előcsúszott a melle. A fiú lehunyta a szemét és megcsókolta. „Fiam..." Mindez csak álom! A pillanat elrepül, minden a múlté már, és a jövő is csak álom csupán.. . „Gyere, csókolj meg ... és nagyon szeress!" — Bocsánat, nem tudja véletlenül merre van ez az utca? — Sajnálom, uram, nem tudom ... Meg 'kell találnom Flórát! Sokáig nem szólt semmit az anyjának, de nem tudta eltitkolni. „Mi van veled, fiam?" Elmondott mindent. Hogy Flóra két éjjel a padláson aludt, hogy nem bírja tovább, és elmegy érte. Az aszszony nem hitte el, és nem engedte sehová sem a fiút. Egymás rabságában sínylődtek tovább. Hirtelen köhögni kezdett. Egy almadarabka megakadt a torkán. Félreállt az útból. Reszketni kezdett. Szinte könyörögve nézett körül, de senki sem figyelt rá. Meg kell találnom Flórát! Muszáj továbbmennem. Meg kell őt találnom... nem lehet mindez csak álom! A holdvilágos éj, a csókok, az ölelések, az ígéretek, az álmok ... Szeme rátapadt a sebesen közeledő villamosra. Behunyta a szemét. — Vigyázzon, maga szerencsétlen! 234