Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros László: Egy utca, egy ház…

— Nem történt semmi... Lent volt a faluban bevásárolni. Gyalog ment, az erdőn keresztül. Fütyörészve lépett ki az erdő homályából a napfényes rétre. Hunyorgott, és hirtelen meglepetten megállt. A szénarakás mellett egy lány ült, és valamit evett. Nadrágban volt, de deréktői felfelé meztelenül. A fiú megbabonázva nézte. A fejébe tódult a vér. A lány kíváncsian várakozott. Lenyelte az utolsó falatot. Félállt. Szinte súgta: „Gyere közelebb!" A fiú engedelmeskedett. „Még közelebb... Most jó. Tedd le a táskád! Csókolj meg..." A fiú térdre bukott, átölelte a lány derekát, és ajkát a lány mellére szorította. — Esti Újság! Friss hírek! Megjelent az Esti Űjság ... Tétován megállt. Nekidőlt a falnak. Érezte, hogy a hátán csuromvizes lett az ing. Megtörölte a homlokát. Nem és nem tudta elhessegetni azt a képet, amelyet gyökerestül ki akart tépni az agyából. A tavasszal történt. Pista, igen, hiszen ez a Pista! Végre egy ismerős, végre valaki, aki majd útbaigazít. — Szervusz, Pista! A fiatalember megfordult. Csodálkozó szemek. — Kérem? — Bocsánat... tévedtem! — Nem történt semmi. Előfordul... Tovább, tovább! Hol vagy, Flórám? Becsöngetek. Flóra nyit ajtót. Felnevet, kivillannak gyöngy fogai. „Eljöttem, Virágocskám!" „Vártalak ..." Igen. Flóra meztelenül jön ki elém, és én letérdelek, átölelem őt, és ... Azelőtt még sohasem volt nővel. Egyre gyakrabban érzett valamilyen furcsa vágyakozást, de ha lent járt 232