Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros László: Aknamélyből árbockosárig

találkozik. Tőlem nem fél? Igaz, másfél liter bor után az ember könnyen elveszti az eszét. Csak azt tedd, amit ő is akar. — Látod, ugye, hogy sikerült! — Köszönöm ... Brrr! — Csak nem fázol? — Megrázott a bor. — Gyere közelebb ... Átölelem a kislányt. Hogy hozzám simul! Tévedtem volna? Ö is csak az alkalomra vár? — Hol voltál az este? — Lent a városban. Minden ismerős zugtól elbúcsúztam. Olyan ostoba vagyok, néhány nap után már fáj a búcsú ... De azért már jobb lesz Prágában, ismerős utcák... — Nem zavar, hogy az utadba kerültem? — Nem! — Hanem... én most olyan hangulatban vagyok ám, hogy ... — Hogy? — Nem is sejted? — Sejtem ... — Nem félsz? — Tőled nem. Kedves kislány, miért bízol bennem te is? Különben, igazad van! Ha szép a szerelem, akkor semmi sem számít ... Átölelem és magammal húzom a lányt a takaróra. Mozdulatlanná merevedünk a várakozástól. Igen, ez az istennő, az a csupa ész lány is hús és vér! Még akkor is, ha olyan, mint egy hirtelen nőtt kamasz. Milyen lehet a csókja? Mája reszket a csókok közben, és görcsösen belém kapaszkodik. Felgyűröm a szvetterét: teste forró. Két piciny, fehér melle megvillan az éjszakában. Miközben csókolom, ujjaim megkeresik nadrágja villámzárát. Tenyerem becsúszik combjai közé. A lány felsír. 226