Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros László: Aknamélyből árbockosárig

Fent vagyok az árbockosárban! Aknamélyből árbockosárig! Még a katonaság előtt vésődtek agyamba ezek a szavak. Ha jól tudom, valamelyik Aragon-vers egy sora. De nem ez a lényeg. Számomra így, magában van óriási jelentősége. Ez a két szó, így összekapcsolva, egész életfilozófiát fejez ki. Mindig felfelé. Voltam az Eiffeltorony tetején, de ott nem bűvölt el úgy a magasság, mint az Albatros árbockosarában. Persze, ostobaság, mindennek ez a verstöredék az oka. Aknamély? Nyolcszáz méterre dolgozom a föld alatt. A mélység és a magasság itt pusztán fizikai. Nyolcszáz méter a föld alatt és háromszáz a föld felett — aknánk hetedik emelete és az Eiffel-torony. Nem, nem erről van szó! Ez a vers bizonyára mást fejez ki, máshol van az aknamély és máshol az árbockosár. Hol? Merre induljak el? Égek a tudásszomjtól, a legostobább vágy gyötör: mindent tudni! Az első nagy élményt egy középiskolai pszichológiakönyv nyújtotta. Fogalmam sincs, hogyan került a századkönyvtárba. Már megcsömörlöttem a regényektől, nekiültem ennek. Egy hátig lázban tartott, minden szabad időmet rá áldoztam. Vettem egy kis füzetet, és kiírtam bele a könyv néhány mondatát, amelyek megbűvöltek. „Gondolkodásra kényszerít, ha valamit szóban ki akarunk fejezni." Meglepődve tudatosítottam, hogy bizonyos dolgokat tudtam eddig is, csak nem értettem az összefüggéseket és a jelenségek magyarázatát. „Az érzelem a különféle tárgyakhoz és jelenségekhez, emberekhez, saját tetteinkhez és lelki élményeinkhez való közvetlen viszony átélése." Ilyen és hasonló mondatokon órákig eltűnődtem. Hogyan lehettem olyan ostoba, hogy ilyen könyvek létezéséről eddig nem tudtam? Az iskolában csak gép volt minden könyvben — megutáltam őket. De igen, vannak más, szebb és érdekesebb dolgok is! Beiratkoztam a környék valamennyi könyvtárába, és faltam az emberről szóló 221