Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros László: Aknamélyből árbockosárig

A táborban bizonyára remek a hangulat. Ide hallat­szik a kiabálás, nevetgélés és nótaszó. Ma utoljára! Néhány fiú már biztosan részeg, és még „szebben" be­szél a lányokkal, mint az utolsó napokban. Minden szavuk sértés, soha nem tudnék így beszélni nővel. Még akkor se, ha valóban szajha. Zlatával például egészen kellemesen elcsevegtem a múltkor. Ki hogyan mulat? Zlata a sofőrrel hentereg valahol, Marika valamelyik franciát üldözi, és így tovább, mindenki kötelességének érzi, hogy ma este olyat tegyen, amit 'különben meg­gondolna. Képtelen vagyok megérteni azokat, akik így érvelnek: búcsúest van, akkor is ott kell lennem, ha nincs hangulatom. Nem azt teszik, amit szeretnének, ha­nem amit a többség és a környezet meg az .alkalom dik­tál. Igen, az alkalom rabszolgái! Mint a kis Vlasta. Ö a csoport legfiatalabb tagja, mindössze tizennyolc éves. Aranyos kislány, varrónő Prágában. Valamelyik este lerohantunk vagy tízen a városba, hogy megnéz­zünk egy jó filmet. Nem volt szerencsénk, minden jegy elkelt. Most aztán merre? Nem probléma megtalálni a legközelebbi bárt, hogy igyak valamit a kudarcra. De nem akartam egyedül, már untam a férfitársaságot. Vlastán akadt meg a szemem. Míg a többiek vitatkoz­tak, szóltam, jöjjön velem. Ügy látszik, megbízott ben­nem, mert eljött. Kellemesen elszórakoztunk. Megittunk egy liter csemegebort, végigsétáltunk a mólón, majd felballagtunk a táborba. Vlasta csicsergett, én hallgat­tam, én csak néha szóltam pár szót. A kislánynak egy kicsit fejébe szállt az ital. Fényes jókedve volt, majd­nem dalolt. Remökül éreztem magam én is. Mikor felértünk a táborba, Vlasta megszeppent. Nyílegyenest a kunyhójuk felé vette az irányt. Félénken nyújtott kezet. — Köszönöm a szép estét — mondta halkan. Mosolyognom kellett. — Édes kislányom, te most attól félsz, hogy valamit kérni fogok cserébe, ugye? Ne légy nevetséges ... Akarod, hogy megcsókoljalak? — Ijed­ten tiltakozott, és próbálta elhúzni a kezét. Megcsókol­219

Next

/
Oldalképek
Tartalom