Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros Károly: Ella Mari magánügye

lál megváltás, és mégis megdöbbentő. Mari élhetett volna, mint bárki más, szép volt, jellemes. Nem tudott alkalmazkodni ehhez a világhoz. Nem tudott olyanná válni, mint mi: alázatossá és üressé. Makacskodott és ráfizetett. Négy nap szabadságot vettem ki, és elutaztam Istvántelekre. Egy idős néni tett-vett a konyhában, amikor benyitottam. Szóhoz sem juthattam, mert nekem szegezte a kérdést: — Maga is annak a nőnek az ügyében jött? Nem tudok semmi többet, csak amennyit elmondtam. — Közeli rokona vagyok annak a fiatal asszonynak. Szeretném, ha elmondaná, hogy történt az eset. — Elmondom én, elmondom, csak azt ne mondja, hogy én vagyok az oka. Mint az, aki tegnap délelőtt járt itt. Hát tehetek én róla, hogy meghalt? Alig élt, mikor behozták! Lógott belőle a gyerek. Megtettem mindent, de nem vagyok bábaasszony. Az igaz, hogy öt gyereket szültem, méghozzá valamennyit itthon, de mikor volt az már... S az az ügyetlen nő, aki vele volt! Biztosan nem volt ilyenben tapasztalata. Pedig már nem volt fiatal. A sofőr elment a bábaasszonyért, a másik utcába. Addig lefektettük azt a szegényt. Kiabált, jajgatott, nagyon szenvedett, egyikünk se mert hozzányúlni. De kellett. Az asszonnyal vizet tetettem fel a rezsóra. A baba feje csáknem félig kint volt, de tovább nem akart jönni. Én aztán megfogtam és segítettem. Az asszonyka dobálta magát, sikoltozott, de hát ez így van, meg kell szenvednie az életért. Kihúzni azonban nem tudtam a gyereket, nem volt elég erő a kezemben. így csak küszködtünk. Aztán megérkezett a bábaasszony. Mindjárt látta, hogy baj van, mert szólt a sofőrnek, hogy azonnal menjen az orvosért. Azt mondta, hogy nagy baj van, valahol megszorult a pici. Mit csináljunk? Az orvos csak fél óra múlva érhet ide, nem lehet várni. A bábaasszony elhatározta, hogy megpróbál segíteni, bármi történjen is. Ezt 205