Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros Károly: Ella Mari magánügye

Néhányszor unszolt, hogy mondjam meg, mit gondolok róla. Igyekezett beszédre bírni. Nem sikerült. Mind a ketten nehezen lépegettünk, mintha súlyos terhet cipelnénk. Nem tudtam volna eldönteni, helyesen cselekedett-e Mari. Amikor az igazgatóval nem feküdt le, helyeseltem, bár ott nagyobb volt a tét, de a női tisztesség se kutya. Miért nem szidom Miauit, .miért nem mondom a szemébe, hogy kurva, vagy ilyesmi? Talán mert az egész lefekvés magánügy? Szerethette is a férfit. S szerelemből lefeküdni nem bűn. És a férfi? Mit látott Mariban? Csak egy testet... vagy lelket is? Hogyan lehetne mindezt itt az utcán elmondani, fogvacogtató hidegben, a járókelők között? — Most nem tudok válaszolni — mondtam csendesen. — Nem fogtam fel egészen, amit mondtál. Egy azonban fontos. Szereted? — Nem tudom. Igen, ez nem könnyű kérdés. Ilyen embert nehéz szeretni. — Ha majd ... másodszor találkozunk, akkor válaszolok. Most nem tudok ... Utálsz, ugye? — Miért? — Nem tudom, mi lesz! — Hogyhogy? Folytatjátok, nem? — Nem bírom elviselni. Akkor miért feküdtél le vele, akartam mondani, de erről már beszélt. A körülmények, pillanatnyi szédülés, meg ilyesmi. No jó! — És ő? — Mászkál utánam. — Találkoztok? — Ott lakik nálunik. — Mi? Hát ez hogy lehet? — Minden este eljön, aztán ottmarad. — Mi a szándékod? — Nem tudom. 197