Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella

hét novellánk eljutott Baksay Sándorig, jobbik esetben Mikszáth kedélyes elbeszélő nyelvéig. De már volt, létezett. Alakítani, ápolni lehetett. A legeredményesebb kertésze természetesen Fábry Zoltán lett. Az igényesség műfaja című tanulmánya (1960) máig is ható és irodalmunkban egyedülálló hozzájárulás prózánk esztétikai igényesedési folyamatához. Ebben a tanulmányában fogalmazta meg Fábry a novella műfaji törvényszerűségeinek két sarktételét: „A novella kritériuma: az egység. A novella formai teljesség." Igazát bizonyítva Albert Verwey „látszatra önkényes" meghatározását idézi: „A forma: az igazság." Kónya József elbeszéléskötetével [Dalol a Tátra) kapcsolatban leszögezi: „Tárulkozó líra nem lehet a műfaj (a novella műfajának — D. Gy.) adekvát mozgatója!" Mács Józsefet így figyelmezteti: „A novellában minden a pont felé halad, minden a pontért van. Minden zavar, kitérés, elcsatangolás, kommentálás, bőbeszédűség és hangváltozás a realitás hitelét gyengíti, a pont döntő szerepét kisebbíti." Lovicsek Béla kötete (Haragosok) újabb fontos tanulság levonását teszi lehetővé: „Az alkotó fantázia egy novellában mindennél fontosabb, mert ez hozza és adja lényegét: a formát." Forma és alkotó fantázia — figyelmezteti a tanulmányíró szerzőinket gyengéikre. Fábry novellaelméletének a lényege a következő definíció: „A novella egy ponton ragadja meg témáját és ezt a pontot fokozza egésszé: igazsággá." Ezt az axiomatikus megállapítást közvetett — és hasznos — részletekkel tágítja és gazdagítja: „Novellánál a végpont ugyanúgy visszahat a kezdőmondatra, mint ahogy az intonálás hangvétele is magában hordja a pont tónusát." Kezdő prózaíróinknak tanácsokat ad: „Az igazi novella nem a kíváncsiság és a kalandkergetés partnere: a novella azonmód tisztáz." De: „A csodálatosság, a váratlanság, a véletlen a novellában elhatározó jelentőségű." Csodálkozva — és nem minden meghatottság nélkül — figyelhetjük meg ennek a kiváló tanulmánynak pedagógiai szövegösszefüggéseit és hangvételét, írója valóságos novellistaképző iskolát alapított vele. „A novella: a pont. És a pont előfeltétele a lezárhatóság." Ebből a megállapításból nyilvánvaló, hogy Fábry Zoltán az egy lényegre sűrített, tömör és egyértelmű elbeszélést minősíti novellának, és íróink számára a lírai realizmust látja járható útnak. 16