Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kövesdi János: Rekviem

— Én is hazafelé tartok. Ötátrafüreden jártam, nemzetközi értekezleten — mondta szórakozottan. — És maga? — Én otthon voltam. — Nnna, meg is volnánk — közli a professzor, és felemeli a fejét; szeme megakad Nelli kabátjának gyászszalagján. Elkomorodik. Aztán Nelli kisírt, szomorú arcába néz. Pillantásuk találkozik. — Mi történt, kollegina? — kérdezi. — Az édesanyám... — préseli ki magából Nelli, de többet nem bír mondani, mert a feltörő zokogástól elcsuklik a hangja. A professzor gyengéden .megpaskolja az arcát, majd vigasztalólag vállára teszi a kezét: — Ne sírjon, Nelli. Egy orvosnak sohasem... — mondja, de nem tudja befejezni, mert a priccsen megmozdul és éktelen sírásba kezd a csecsemő.