Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kövesdi János: Ballada egy régi nyárról

szőrén, megpaskolni átforrósodott lapockáját, izmos nyakát átölelve belehunyorogni az égő napba, és vele együtt hallgatni. Egyszer alkonyatkor, miután a Hímes jóllakott és hazahajtottam, majd leültem a kút mellett álló faragott kővályúra, eszembe jutott egy elmúlt évi augusztusi este. Akkor már négyhetes volt a Hímes első borja, éppen szoptatáshoz és fejeshez készülődtünk, s apám és anyám a fejőszékkel és sajtárral kezében, ott állt velem a vályú mellett, a fiatalabbik bátyám pedig, kirimánkodva apámtól az esti szoptatást, eloldotta az istállóban a kisborjút, amelyik szakasztott az anyja volt, s kezére tekerve az istrángot, vezette kifelé, az anyja alá. Apámnak szokása volt, hogy szoptatás előtt megcikáztatta a kisborjút, hogy erősödjön a lába. A bátyám is meg akarta jártatni, de a borjú az ajtóban megrettent egy hirtelen elébe csapódó galambtól és úgy átrepítette őt a küszöbön, hogy menten hasra bukott. Apámtól, aki a bátyám segítségére akart sietni, a borjú még jobban megrémült, s nagyot szökkenve kitépte magát a gyerek kezéből, s a kertnek rohant. Tisza, a fehér kuvasz mindjárt észrevette, mi történik, és nyüszítve a borjú után vetette magát. Lett cikázás! Olyan, amilyet, nekünk, gyerekeknek féktelen örömére, még sohasem látott az udvar! Mindenki cikázott, aki akkor éppen otthon leiedzett. Szerencsére a kertkapu zárva volt. Hímes kétségbeesetten forgolódott, két nagy fülét előrebillentette, és idétlenül bőgött. Mikor végre sikerült aláterelnünk a kis szökevényt, hörögve nyalta a borjút, ahol csak érte. Nem hittem volna, hogy egy tehén is ennyire félteni tudja a kicsinyét, hogy egy tehénben is ennyi szeretet, ragaszkodás és gyöngédség lehet. Tulajdonképpen akkor figyeltem föl a Hímesre. A borjú szétterpesztett lábbal, előreszegett fejjel kereste anyja duzzadó tőgyét, és szürcsölve-csámcsogva szívta magába az erőt, míg felkundorodott farkát ide-oda csapkodta az élvezettől. Persze, két-három literrel mindig betelt, és 148