Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella

tevékenység a sorozóbizottságnak, s végül a sorozás botrányba fúl és elmarad. Ennyi a történés. De a valóság, amelyet művészi erővel felmutat, ettől sokkal döbbenetesebb és sodróbb erejű. A novellát elemezve mindenekelőtt valósághűségére kell felfigyelnünk. Sellyei József tárgyilagosan és pontosan beszéli el a falu hétköznapjait, melyeket maga is élt és bizalmas közelségből ismert. Képei, hasonlatai mögött érezzük a tökéletes tárgyismeretet, leírásai mélyén ott áll az átélés biztonsága. A falu valósága jelenségekből és tárgyakból áll, Sellyei megmarad ennél az elsődleges valóságnál, apró részleteiben, mozzanataiban ragadja meg, és erre építi fel a tudat — a paraszttudat — elvonatkoztatott képét, mert a falu drámája a parasztok tudatában érik meg és csúcsosodik ki vér nélküli tragédiává, de hiteles kellékei és kísérőjelenségei mindvégig a tárgyak és apró életjelenségek. A novella nem tér el a Németh László fogalmazta magyar novellától, „a virágnak itt szaga van". Szinte filmszerűen építi fel írója villanásnyi képekből és mellékesnek látszó eseményekből, amelyek azonban mind a csúcs (Fábry: a .novella pontja) felé mutatnak, és a feszültség növekedését magyarázzák és segítik. Ugyancsak Fábry Zoltán mondja, hogy „a novella nem az elmélkedés, nem a reflektálás, a meditálás színtere". Nos, Sellyei József néha mintha megszegné ezt a szabályt, itt-ott megjegyez valamit, kommentál és elvonatkoztat, következtetést von le, felvilágosít vagy magyaráz, de ha jobban megfigyeljük, látjuk, hogy a novella meditáló részei a faluközösség tapasztalataiból nőnek ki, s így az elsődleges valóság eleme, szorosan rá vonatkozik. Ezek a részletek azt a célt szolgálják, hogy az író a jelenségeket a paraszttudat oldaláról is megvilágítsa, egyéni véleményeivel eredeti színben tüntesse azt fel, és stílusát egyszerivé, eredetivé tegye. Az öncélú bölcselkedéstől vagy a terjengős kommentálástól eleve tartózkodik, írói ökonómiája lényegre törő és szigorú. Észre kell vennünk azt is, hogy Sellyei, a parasztíró — költő. Stílusát szűkszavú pontossága ellenére is át- meg átszövik a líra elemei, a képek és hasonlatok, metaforák és megjelenítések. Képei egyszerűek és komorak, hasonlatai a drámaiságot erősítik. Ehhez járul az író parasztlelkülete, amely képessé teszi őt arra, hogy a mélyen átérzett valóságot balladai egyszerűséggel, 12