Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kovács Magda: Jaku nem hazudott

ről más ember soha nem hallott. Azelőtt a csillagok beszéltek így hozzám. Másnap is mellettem maradt, harmadnap is. Hogyha elkóborolt egy tehén, csak füttyentett, s az előcsörtetett a bozótból, odajött hozzá, megnyalta a ikezét. Szép, szelíd szemükkel a barandk szinte szerelmet vallottak neki. Jómagam is itt tartottam már, de az utolsó pillanatban mindig eszembe jutott, hogy milyen csúf vagyok, és inkább hallgattam. Amikor elrongyolódott a szoknyája, ledobta, és kért, hogy én is dobjam el a ,rongyaimat. Először szégyenkeztem a csúfságom miatt, de amikor láttam, hogy nem fél tőlem, megszoktam. Úgy éltünk, mint a paradicsomban. A hetedik napon így szólt hozzám: — El kell mennem, meggyógyult a szárnyam. — El — sóhajtottam, és felpiszkáltam a tüzet, hogy az arcába világítson. Szomorú volt, szomorúbb, mint én. — De akkor soha többet nem jövök vissza — mondta. — Tudom — csikorgattam a fogaimat —, tudom. — Itt maradhatnék, ha akarnád. — Ugyan, mit akarhatnék én, csúf cigány? — És bizony Isten, már sírni kezdtem. Közbevágott: — Ügy szól a varázslat, hogy ha földi ember felesége leszek, soha többé nem hagyhatom el a földet, és földi ember módjára kell élnem. — De akkor meg kéli halnod. — Te is meghalsz. — Én csaJk egy csúf cigány vagyok, de te szép vagy, és tündér vagy — mondtam, pedig reszkettem, hogy maradjon —, érted kár lenne. — Akkor a nyákamba borult, és csókolni kezdett. így lett a feleségem. Reggelre eltűntek a szárnyai, megbarnult a bőre, és aranyosan -csillogott. Szebb volt, mint azelőtt. Én is boldog lettem, megszabadultam a félelemtől, hogy elmegy. Csak akkor kezdtem ismét boldogtalan lenni, amikor elmúlt a nyár, és esténként 139